Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - Jogi problémák a nemzetközi kamara III. kongresszusán

312 Df AUER PÁL ben, amidőn a közadósnak több állam területén van lakhelye ? Ez esetben nyilván a közadós lakóhelyének vagy kereskedelmi telepének bíróságát kellene az illetékességgel felruházni. Több lakóhely vagy a lakóhelynek és a kereskedelmi telep helyének különbözősége esetén, ha ezek más-más állam területén fekszenek, annak a lakóhelynek vagy kereskedelmi telepnek az illetékességét kellene elismerni, amelyik először nyitotta meg a csődöt. Ha tehát akár a közadós lakóhelyének, akár kereskedelmi telephelyének bírósága már megnyitotta a csődöt, más bíróság többé nem lenne illetékes a csőd megnyitására, hanem valamennyi állambeli hitelezőnek ugyanahhoz a bírósághoz kellene fordulnia s az ezen bíróság által kirendelt tömeggondnok egyesítené és értékesítené az adós egész, bármely államban lévő vagyonát. Ez természetesen csak akkor volna lehetséges, ha ily értelmű egyezmény jönne létre. Ily egyezmény lebegett azoknak szeme előtt, akik ezt a kérdést a brüsszeli konferencia elé vitték. A kongresszus megbízta a kamara tanácsát, hogy igyekezzék módot találni arra, hogy csődnyitás esetén a tömeggondnok (illetve a «trustee, syndic, curateur») rendelkezzék a szükséges jogokkal és hatalommal mindazon államokban, melyekbeu a közadósnak javai vannak. Sajnos, alig hisszük, hogy a kongresszus ezen óhaja már a legközelebbi jövőben a megvalósulás stádiumába jut. A kettős adóztatás problémája is régen kísért, de soha oly jelentőségre nem tett szert, mint mostanában. Ennek a nemzetközi forgalom fejlődésén kívül az az oka, hogy míg egyrészt mostanában sokan igyekeznek vagyonukat külföldön elhelyezni, másrészt az államok soha nem ragaszkodtak úgy min^ -den jövedelmi forráshoz, mint éppen mai pénzügyi helyzetükben. így azután igen gyakoriakká váltak a kettős adóztatás esetei. Egyik állam arra az álláspontra helyezkedik, hogy ha az adóalany az ő területén lakik, élvezi törvényeinek védelmét, használja intézményeit, neki tartozik adót fizetni. A másik állam viszont arra az álláspontra helyezkedik, hogy akinek jövedelme az ő területén keletkezett, az neki fizesse az adót. így állanak szemben egymással a lakhely és a jövedelem eredetének állama s a szegény adófizető — nem tehet egyebet — fizet mindkettőnek. Hol a kivezető út? Jöjjön létre oly egyezmény, mely szerint csak a lakhely, vagy olyan, amely szerint csak a jövedelem eredete irányadó? Ez a megoldás nem megfelelő, mert nem olyan jövedelem, melyet nem volna helyes az adóalany lakhelyén megadóztatni — pl. a külföldön fekvő ingatlan jöve-