Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - A német felértékelési törvény

H>4 Dl FENYVES BÉLA szolgáló követelések; ezeknek fogalmát a törvény negatíve határolja körül (63. §). Kamatozó vagy kamatoztatás helyett magasabb összegben visszafizetendő kötvények, amelyek bemutatóra szólnak vagy hátirattal átruházhatók, felértékelési kulcsa 15% {}}••> 51- §§)Legalább i2I/2%-ra értékelendők fel a takarékbetétek (55. § 2. bek.); a felértékelés mértékét azonban úgy egyeseknél, mint még néhány másfajta követelésnél is a Teilungsmasse nagysága szabja meg. Teilungsmasse alatt a törvény egy bizonyos vagyontömeget ért, amely rendeltetésénél fogva bizonyos követelések kielégítésére fordítandó. A takarékpénztár a betétekből egy bizonyos vagyontömeget képez s ezt különböző módon helyezi el. Ugyanígy más, hasonló természetű intézmények is. Nem egyéb ez, mint praktikus megvalósítása a Deckungsfóndstheorie elnevezés alatt ismert valorizációs elméletnek. A Teilungsmasseből nyernek kielégítést a záloglevélből, takarékbetétből és biztosítási szerződésből eredő követelések. Kielégítési alapul azonban nem kizárólag az illető üzletágból származó vagyon szolgál, hanem ez kiegészítendő még az adósnak egyéb vagyonából is. A biztosító vállalatoknál a felosztást egy-egy Treuhánder végzi a felügyeleti hatóság jóváhagyása mellett (60 §), Érdekes intézményt vezet be a törvény az ipari kötvények és hasonló eredetű követelések tekintetében. Ez az ú. n. Genussrccht. Ebben azok részesednek, akik a kérdéses kötvényeket 1920 július 1. előtt szerezték meg s akiknek ezek az erre vonatkozó bejelentés megtételekor birtokukban vannak. Ezeket nevezi a törvény Altbesit^er-eknek s ezeknek biztosít jogot a vállalat nyereségében, illetőleg likvidáció esetén vagyonában való részesedésre (37. §). Akik igényt tartanak ezekre a jogokra, kötelesek ezt bizonyos határidőn belül bejelenteni (39. §). Meghatározza a törvény azt is, milyen mértékben részesednek ezek a vállalat nyeressgében (40. §) s gondoskodik arról is, hogy a hitelezők eme jogai alaptőkeemelések által ne csorbíttathassanak (41. §). 4. A tartozások felértékelt összege 1932 január i-én válik esedékessé, joga van azonban az adósnak ezen terminus előtt is kifizetni a felértékelt összeget háromhónapos felmondás mellett (-25. §). Ha azonban az adós gazdasági helyzete indokolttá teszi, kérésére az Aufwertungsstelle részletfizetést engedélyezhet számára; az utolsó részlet lejárata nem lehet 1938 január i-nél későbbi időpontban, viszont ily esetben az első részlet már 1930 január i-én esedékes lehet. A részletfizetési kedvezmény iránti