Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - A német felértékelési törvény

A NÉMET FELÉRTÉKELÉSI TÖRVÉNY. aranyértékül szolgál; a későbbi időpontból eredő követelések aranyértéke a törvényhez függelékül csatolt tabella segítségével számíttatik ki. Ugyanezen elvek szerint kell kiszámítani az aranyértéket ipari vállalatok és községek kötvényeinél, zálog- és járadékleveleknél és minden más kamatozó vagy kamatoztatás helyett magasabb összegben visszafizetendő kötvényeknél is. amelyek bemutatóra szólnak vagy hátirattal átruházhatók (2. §). Jelzálogos követeléseknél az a vélelem, hogy azok azon a napon szereztettek meg, amelyen a telekkönyvbe bevezettettek. Átruházás esetén az erről szóló okirat kiállításának napja tekintendő a megszerzés napjául. Figyelmen kívül marad az aranyérték kiszámításánál, ha valamely követelés csak rangsorváltoztatás miatt töröltetett vagy vezettetett ismét be és egyéb ilyen, nem tényleges jogszerzést vagy jogvesztést jelentő bejegyzések (5. §). Az aranyérték kiszámításának alapjául általában az az időpont szolgál, amelyben a követelést a jelenlegi hitelező megszerezte, mégis azokkal a kivételekkel, amelyeket a 3. § 1. bek. 2—11. pontja felsorol; így pl. öröklés esetén az örökhagyó jogszerzésének időpontja számít stb. A tartozás prolongációja nem befolyásolja az alapul veendő időpontot (3. § 2. bek.) 3. A felértékelés mértéke nincs egyöntetűen megállapítva. A jelzálogos tartozás általában az aranyérték 2$° o-ára értékeltetik fel, kivéve persze, ha az így nyerendő összeg meghaladná azt a követelést, amelynek biztosítására szolgál (4. §). Az ingatlan tulajdonosa kérheti a felértékelésnek legfeljebb 10%-kal, tehát 15%-ra való leszállítását, ha gazdasági helyzete indokolttá teszi. Ezt azonban az Aufwertungsstellenél legkésőbb 1926 április i-ig be kell jelenteni. Ez a bejelentés a tulajdonos kívánságára a telekkönyvbe feljegyzendő (8. §). A jelzálog által biztosított személyes követelés általában ugyanúgy értékeltetik fel, mint a jelzálogos követelés (9. §), ettől azonban a 10. s; bizonyos eltéréseket enged. Ezek a kivételek nagyrészt családi vonatkozású vagy társasági szerződésből eredő követelések, amelyek tehát a törvényben előírt kulcstól eltérően is valorizáltathatnak. Ugyanaz áll arra az esetre is, ha a jelzáloggal terhelt ingatlan vételárhátralékáról van szó, amely — ha mindjárt kölcsönkövetelés formájában is — 1908 december 31. után kebeleztetett be (10. § 1. bek. 5), úgyszintén biztosítéki jelzálogjog (kölcsönkövetelések kizárva!) esetén (u. o. 6) is; ezeknek felértékelésénél sem szabad azonban túllépni az aranyérték 75, illetve 100%-át, ha a követelés 1912, illetve 1922 január 1. előtti időből ered (10. § 3. bek.).' Legfeljebb 25%-ig értékeltetnek fel a tőkebefektetésül