Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - A német felértékelési törvény

}02 DF FENYVES BÉLA Ami előrelátható volt, az be is következett: hitelezők és adósok egyaránt elégedetlenek voltak az új rendelettel. Amazok keveselték, ezek túlságosan soknak tartották. A fájó bizonyos ság tán még rosszabb volt, mint a reményekkel biztató bizonytalanság. Hangok hallatszottak a rendelet túlságos merevsége ellen: hogy nem számol adósok és hitelezők helyzetével, életkörülményeivel, teherviselő képességével. A birodalmi gyűlés 1924 júniusában bizottságot küldött ki a kérdés megvizsgálására. Ez a bizottság a legkülönbözőbb érdekeltségek képviselőit idézte maga elé és hallgatta meg véleményüket. Az így nyert nyilatkozatok áttekintéséből* megállapíthatjuk, hogy a tőkeérdekeltségek képviselői általában a Dritte Steuernotverordnung fenntartása mellett nyilatkoztak, míg az egyéb érdekeltségek az erőteljesebb valorizáció mellett foglaltak állást. Komoly jogászi körökben is általános volt a nézet, hogy a rendelet által megállapított valorizáció mértéke (15%) túlságosan alacsony: Mügel tervezete a 15% helyébe 40%-ot tett. Nyilvánvaló volt, hogy a tőkeérdekeltségeknek túlságosan kedvükre van a rendelet: a reformálás iránya ezzel már meg is volt adva. így jött iétre a kérdés végleges rendezésére hivatott 192^ július ió-iki német Aufwertungsgesetz, amelynek hatálya 192 ^ július ifikével kezdődik (88. § 1. bek.). Ez új törvényről nyújtunk tájékoztatást az alábbiakban. III. 1. Felértékelés tárgyaiazok az igények, amelyek 1924 február 14, tehát a Dritte Steuernotverordnung kibocsátása előtti jogviszonyból erednek, márkában vagy valamely egyéb, már érvényben nem levő belföldi pénznemben kifejezett összegre szólnak s a pénzromlás folytán értékükben csökkentek, kivéve, ha a megmaradt aranyérték eléri vagy meghaladja a felértékelésnek a törvényben előírt mértékét (1. § 1. bek.). Ha valamely speciális törvény szabályozza a szóbanforgó tartozás felértékelését, akkor a jelen, a valorizáció szempontjából generális törvénnyel szemben a speciális törvény rendelkezései irányadók (1. § 2. bek.i. Nem értékelhetők fel általában a folyószámlaviszonyból és némely bankügyletből eredő követelések (65:, 66. §§). 2. A felértékelés alapjául az aranyérték, az ú. n. Goldmarkbetrag szolgál. Ennek kiszámítása a következőképpen történik : az 1918 január i. előtti tartozások névértéke egyszersmind * Közölve a német Reichsfinanzministcrium által kiadott emlékirat-tervezet • Relerentenentwurf einer Denkschrift über die Aufwertungi) 22— 2Í. oldalán.