Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - A német felértékelési törvény

A NÉMET FELÉRTÉKELÉSI TÖRVÉNY. 3OI hozásunkra is, nem lesz érdektelen a törvény irányelveivel és lontosabb rendelkezéseivel megismerkedni. II. A háborús jogalkotásnak általában az adósvédelem volt a célja; a háború utáni idők azután mindinkább előtérbe tolták a hitelező védelmének szükségességét. Legszembeszökőbb volt ez a jelzálogos tartozások terén: a tény, hogy a követelés fedezetéül szolgáló ingatlan többé-kevésbbé megtartotta aranyértékét s a terhelő jelzálogos adósságtól jóformán ingyen szabadult, oly kirívóan igazságtalan, hogy a közvélemény ellenérzését okvetlenül ki kellett hívnia. Mégis sokáig tartott és nehéz küzdelembe került, míg részleges orvoslása bekövetkezett. Amikor Düringer képviselő 1923 márciusában, tehát a pénzromlásnak már igen előrehaladt stádiumában, azzal a javaslattal lépett a német birodalmi gyűlés elé, hogy az 1922 január 1. előtt bekebelezett jelzálogos tartozások 1927 január 1. előtt csak a hitelező beleegyezésével fizettethessenek vissza: ez a javaslat nem emelkedett törvényerőre, mivel a kormány ellenezte s mivel az volt a vélemény, hogy a jelzálogos tartozások valorizációjának problémája nem ragadható ki a valorizációs problémák komplexumából, hanem csak azzal együttesen oldható meg. A valorizáció kérdésének szabályozására a döntő lökést a Reichsgericht 1923 november 28-iki, általánosan ismert ítélete , adta meg. A német bíróságok hosszú ideig mereven távoltartották maguktól a jelzálogos tartozások valorizációjának gondolatát. Csak lassan tört magának utat az a felfogás, amely néhány Oberlandesgericht után végül a Reichsgericht említett ítéletében érvényre jutott. Éppen ennek az ítéletnek nyomán nyert hangos visszhangot a német közvéleményben az a kívánság, hogy bíróságok incidentális döntései helyett, a valorizációs probléma minden ága törvényi vagy rendeleti úton nyerjen generális megoldást. Hiszen a bizonytalanság ez után az ítélet után nagyobb volt, mint annakelőtte; senkisem tudhatta, tartozásai mennyit tesznek ki és követelései mennyit érnek; a Reichsgericht óvakodott attól, hogy ítéletében a konkrét eset keretein túllépjen vagy akár csak következtetéseket is engedjen levonni más jogterületekre vonatkozóan. Ez elől a kívánság elől most már nem lehetett kitérni. S mivel az állam amúgyis meg akarta adóztatni az inflációs nyereséget, az erről szóló rendeletben szabályozta a valorizáció kérdését is. így jött létre az 1924 február 14-iki ú. n. Dritte Steuernotverordnung. Jogállam. XXIV. évf. 7. íuz.