Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - A német felértékelési törvény

A NÉMET FELÉRTÉKELÉSI TÖRVÉNY. mobilt használók minél gyorsabb szállítása. Elcsépelt igazság ugyan a büntetőjogászok körében, hogy a bűncselekményeket nem lehet eltüntetni, megelőzni sokszor a legszigorúbb büntetésekkel sem. Elég csak a párbaj büntetésének történetére hivatkoznom. Az autóelgázolásokat sem tudnók a legszigorúbb büntetésekkel sem végképen megszüntetni. Bizonyára hathatósabb lenne e célra egy valóban erélyes és rationális belügyminiszteri rendelet. De addig, mig egy ily helyes és gyakorlatias miniszteri rendelet megszületik, sőt attól függetlenül is, tisztán büntetőjogi szempontból, az igazságosság és a társadalmi védekezés eszméi követelik az említett vétségeknek a mai gyakorlatnál szigorúbb büntetését. A NÉMET FELÉRTÉKELÉSI TÖRVÉNY. írta: Dr. FENYVES BÉLA. I. Amikor a mind meredekebben zuhanó pénzérték korszakában hova-tovább bizonyossá vált, hogy a bíró — lett légyen benne bármennyi érzék is az élet realitásai iránt — nem tud közmegnyugvásra megbirkózni a felmerülő problémákkal: mind általánosabbá lett az óhaj, hogy a törvényhozó szabályozza a valorizációs és vele kapcsolatos kérdések egész komplexumát. A bizonytalanság és — legyünk őszinték! — a kiszámíthatatlanság jogszolgáltató tényezőknek és jogkereső közönségnek egyaránt súlyos kárára volt. Előbbinek erkölcsi tekintélyét, utóbbinak anyagi érdekeit aknázta alá azaz ingadozás, amely e kérdések megoldása körül mutatkozott. A törvényhozónak lett volna feladata erős kézzel rendet teremteni, de a törvényhozó a teljes passzivitás álláspontjára helyezkedett s tétlenül nézte azt a küzdelmet, amelynek rokkantjai és halottai egyes exisztenciák, sőt egész társadalmi rétegek voltak. Amit — ut aliquid íecisse videatur! — tett, az 1923 : XXXIX. te, egyáltalán semmit se javított a helyzeten; a kamatláb emelése már természeténél fogva sem alkalmas arra, hogy a pénzromlás okozta veszteségekért kárpótlást nyújtson. Később a gazdasági élet kénytelenségből mindinkább belenyugodott abba a gondolatba, hogy a pénzromlás okozta bajok reparálását mégis csak a bíróságtól várhatni s a bíróság, minél hiúbbnak látszott a remény a törvényhozótól várt segítségre, annál súlyosabban érezte a társadalommal szemben a reá háramló felelősséget s annál inkább igyekezett — mind több és