Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - Az élet és a testépség hatályosabb védelméről

298 AZ ÉLET ÉS A TESTÉPSÉG HATÁLYOSABB VÉDELMÉRŐL. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a büntetés mennyiségének a megállapítása mindig az adott esetben fennforgó összes körülményeknek, az okozott jogsérelem nagyságának, jelentőségének és a vádlott mellett vagy ellen szóló személyes körülményeknek és viszonyoknak a gondos mérlegelése alapján történhetik meg. Lehet azért, hogy a példákul kiragadott egyes esetekben a bíróságok által kiszabott egyik vagy másik büntetés teljesen megfelelő, talán a legigazságosabb volt. De általános szempontból nézve a kérdést, viszont azt is lehet vitatni, hogy egy emberi életnek a gondatlan kioltása, ami történhetett a szándékkal határos könnyelműségből, vakmerőségből, úgy a sértett személynek vagy hátramaradt hozzátartozóinak nyújtandó elégtétel, mint a társadalom védelmének, a mindnyájunk személyi biztonságának oltalma érdekéből az említetteknél súlyosabb büntetést kíván. Az ily túlenyhe büntetések nem elégítik ki sem igazságérzetünket, sem az általános, sem a különös megelőzés szempontjait. A túlenyhe büntetés ellenszenvet kelt a bíróság iránt is, magát az elítéltet és a bűnre hajlamos egyéneket pedig felbátorítja újabb bűncselekmények elkövetésére. Ez utóbb említett, különben igen hétköznapi érv igazságát eléggé bizonyítja a gépkocsi-elgázolások napirenden léte. Az egy-két heti, legrosszabb esetben egy pár havi fogházbüntetés vagy a leggyakoribb szerény pénzbüntetés valóban semmiféle visszatartó hatást nem gyakorol a gépkocsi-vezetőkre. Bizonyára ez is az egyik oka annak, hogy a világvárosoknak, ideértve a mi szép Budapestünket is, ma egyik jellemző, korszerű bűncselekménye az autóelgázolások által gondatlanságból okozott emberölés és testisértés. Nem akarok igazságtalanul általánosítani. Egészen bizonyos, hogy az autószerencsétlenségek jó részének maga a sértett is részben okozója, egyszer ügyetlenségével, másszor könnyelműségével, de az is kétségtelen, hogy amennyiben a gépkocsivezető vétkessége a bíróság által megállapíttatott, mert a balesetet mégis csak az ő mulasztása vagy vakmerősége okozta, akkor meg nincs értelme ily közveszélyes cselekménynél a minimális, sokszor csak névleges büntetésnek. Az automobil, amily üdvös és közhasznú találmány, de oktalan használata époly veszélyes a gyalogjáró közönségre és az országútakon haladó járművekre. Aki ily veszéllyel járó gépet kezel, az fokozott gondossággal tartozik ügvelni arra, hogy embertársai életét és testépségét meg ne semmisítse vagy meg ne sértse. Elvégre az emberi élet és a testépség minden normális eszű ember szemében becsesebb jogitárgy, mint az autó-