Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - Az élet és a testépség hatályosabb védelméről

AZ ÉLET ÉS A TESTÉPSÉG HATÁLYOSABB VÉDELMÉRŐL. 297 aki vakmerő hajtásával a kocsijából kibukott egyik személynek kartörést okoz, egyezer korona pénzbüntetéssel szabadult a Kúrián is. Az annyira mindennapos gépkocsi elgázolásokra vonatkozó legújabb gyakorlatból: Egy soffőr, aki a hat méter széles Pongrác úton őrült iramban száguldó kocsijával halálra gázolt egy az árok partján nyugodtan üldögélő fiút, 8 havi fogházat és kétezer korona pénzbüntetést kapott, jóllehet a törvényszék megállapította, hogy a gondatlanság nagyfokú, szinte a szándékossággal határos volt. A foglalkozástól való eltiltás mellőztetett, mert a vádlott öt gyermekes családapa volt! A vádlott terhére nem lévén perorvoslat bejelentve, a Kúria nem szigoríthatott. Egy másik esetben a törvényszék a soffőrt, aki a megengedettnél gyorsabban száguldó gépkocsijával — a keresztutcából hasonló sebességgel előszáguldó másik gépkocsi kikerülése végett — a gyalogjáróra ugrat s ott egy embert halálra gázol, egy havi fogházra ítélt, enyhítő körülményül számítva be azt, hogy a saját életét akarta megmenteni. A kir. Tábla ezt is sokallotta és további enyhítő körülményül véve azt, hogy a soffőr időközben megnősült, (! ?) a 92. §-t alkalmazta és szerény pénzbüntetést szabott ki. A kir. Kúria, a főügyész semmiségi panasza alapján, ezúttal helyreütötte az igazság mérlegét s tíz havi fogházat szabott a nagyon is vétkes soffőrre. De még így is hol maradtunk a maximumtól! A gondatlanságból okozott súlyos testi sértésért persze még alacsonyabbak a kiszabott büntetések. így egy hivatalos autó vezetője, aki egy 1 1 éves lánykának jobb combtörését okozta. 80 ezer fő, és 10 ezer kor. mellékbüntetést kapott. — Egy soffőr, aki a Kossuth Lajos-utcában egy idős úrinőt elgázolt és súlyos sérüléseket okozott rajta, hat heti, — egy másik, aki az országúton egy szekérnek feltűnő gondatlan feldöntésével négy személynek okozott súlyos sérüléseket, a felső bíróságok által öt havi fogházra és 5000 kor. pénzbüntetésre ítéltetett. A két utóbbi ítélet azonban szinte párját ritkítja a hasonló esetek büntetési krónikájában. Talán elég ennyi példa azon állításom igazolására, hogy bíróságaink elég gyakran figyelmen kívül hagyják e két cselekmény objektív súlyát, egy emberi élet vétkes megsemmisítését, illetőleg egy ember testi épségének súlyos megsértését s talán egész életére való megnyomorítását, szerencsétlenné tételét, amikor a subjektiv enyhítő körülmények címén ily minimális büntetésekkel sújtják a gondatlan emberölési és gondatlan súlyos testisértési eseteket.