Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - Az élet és a testépség hatályosabb védelméről

AZ ÉLET ÉS A TESTÉPSÉG HATÁLYOSABB VÉDELMÉRŐL. 2C) I loltságát írni elő, hanem ez alá a fogalom alá a lélektani, erkölcsi és kö%ves\élyességi szempontból egyaránt legsúlyosabb szándékos emberölési eseteket összefoglalni s ezzel biztosabb tájékoztatást nyújtani a bíróságoknak arra nézve, mikor kell a törvényszerinti legmagasabb büntetést alkalmazniok. A legutóbbi időkben külföldön is, nálunk is egymásután elkövetett borzalmas és felháborító gyilkossági esetek eléggé beszélő példákat szolgáltatnak ez irányban (tervszerűen előkészített többszörös és az emberietlen kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságok, melyek a tettesnek gyilkolást hajlamára, a nemes érzésekből kivetkőzött, kegyetlen lelkületére és közveszélyességére vallanak). Teljes elismeréssel kell kiemelnem, hogy bíróságaink a gyilkosság tényálladékának megállapításánál, a gyilkosok büntetésének kiszabásánál híven követik a Btk. miniszteri indokolásának intencióit s különösen a halálbüntetés kimondásánál a leglelkiismeretesebb scrupulozitással méltatják az elítéltnél fennforgó erkölcsi és közveszélyességi szempontokat is. Gyakran mellőzik a halálbüntetést ott is, ahol valóban a legborzalmasabb .esettel állottak szemben. így mindhárom bíróság mellőzte ligen helyesen) a halálbüntetés kiszabását arra a 23 éves leányra, aki édesanyját hosszas töprengés után meggyilkolta azért, hogy szeretője őt feleségül vehesse. Enyhítőül vették a vádlott teljes műveletlenségét és a közveszélyesség hiányát. Az életfogytig tartó fegyházbüntetés ellen a vádlott nem felebbezett, mert «borzalmas bűntettéért vezekelni kívánt.» Ugyancsak mellőzte mind a három bíróság a halálbüntetést egy 20 évesnél csak pár hóval idősebb gazdasági cselédre, aki előre elhatározott rablási terve kivitele végett egy tanyán az istállóban neki helyet adó kocsist eredeti terve értelmében agyonütötte s aztán minden ingóságot szekérre pakolva, távozott. Itt a fiatalabb kor volt a döntő enyhítő körülmény, de nézetem szerint a gyilkosság tényálladéka is vitatható volt, mert igazi előre megfontolásról — pár óra telvén el az elhatározás és a kivitel közt —• alig lehetett beszélni. Vádlott 1 ^ évi fegyházat kapott összbüntetésül. Ellenben halálos ítéletet hoztak a bíróságok: egy tanitóra, aki két évi időközökben apósát, majd első s aztán második feleségét méreggel elpusztította vagyonszerzési célzattal, egy 21 éves bányászra, aki pénzszerzés végett rövid egymásutánban három embert meggyilkolt s közben kétszer is kísérletet tett a gyorsvonat kisiklatására, hogy az előidézendő zavarban a szerencsétlenül járt vagyonos utasokat kifoszthassa. Itt a tettes erkölcsi züllöttsége és társadalmi veszélyessége ellensúlyozta a fiatalabb kort.