Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - Az élet és a testépség hatályosabb védelméről

292 FINKEY FERENC A szándékos emberölésre vonatkozó szakaszok közül csak a Btk. 280. §-ban foglalt «több emberen» elkövetett esetet emelem ki, ahol a törvénynek nem eléggé gondos szövegezése állandó viták és nehézségek forrása lett a bíróságok körében. Amennyire helyes érdemben e szakasznak az a rendelkezése, hogy ily esetben a halmazati szabályok szerint kiszabható legmagasabb (15 évi) fegyházbüntetésnél többet, azaz életfogytiglani fegyházat állapíthasson meg a bíróság, épp oly hiba volt, hogy a törvény nem gondoskodott a több ember ellen elkövetett vagy megkísérelt szándékos emberölés különböző eshetőségeinek megfelelő különböző büntetési tételekről. Ide veendő-e két ember megölése, vagy egy ember megölése és egy másik elleni kísérlet, hát két vagy több ember elleni kísérlet, miként minősitendő az eset egy befejezett és egy kísérleti cselekmény megállapítása esetén, alkalmazható-e ez a szakasz több embernek erős felindulásban történt megölésére stb. Mindezek állandóan vitatott kérdések a bíróságok körében. A Kúria gyakorlata ugyan e viták legnagyobb részét már elintézte, de még ma is akárhányszor nagy harcokat vívnak egymás közt a bíró-= ságok e szakasz alkalmazása tekintetében. Akárhányszor megesik, hogy a három bíróság háromféleképpen minősíti az esetet. Egyszer-másszor a Kúria döntése ellen is tehető kifogás. Ennek a szakasznak a büntetési tételénél tűnik ki a Btk.nek az a fogyatkozása is, hogy a 15 évi és az életfogytiglani fegyházbüntetés között nem ismer egy vagy több lépcsőt. Éppen az idetartozó, rendszerint igazán borzalmas bűnesetek (két három, gyakran még több ember kegyetlen lemészárlása, egy egész család kiirtása a vértől feldühödött tettesek általi igazolják azt a rég hangoztatott nézetemet, hogy a Btk. túlhumánus volt, amidőn a határozott tartamú fegyházbüntetés végső maximául 15 évet állapított meg. Akárhány ily súlyos bűnügyben a bíróság maga érzi, hogy a 15 év kevés, az életfogytiglani pedig sok. Miért ne lehetne 20, esetleg 24 évi fegyházat megállapítani, ha a bíróság értékelése szerint ennyi felelne meg az igazságnak. Persze ez a kérdés már a BtL büntetési rendszerének revíziójához vezet, amire most nem kívánok kiterjeszkedni. A halált oko^ó súlyos testi sértésre vonatkozó törvényes rendelkezések ellen lényegesebb kifogás nem emelhető. Azonban ezek a szakaszok éppen azok, amelyeknek alkalmazásában a bíróságok igen gyakran felette kegyelmesen járnak el a vádlottakkal szemben. Igaz, hogy ennél a tényálladéknál jönnek elő a legváltozatosabb esetek, aminek megfelelően a büntetési tételek