Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - Az élet és a testépség hatályosabb védelméről

290 FINKEY FERENC sabb tényálladék (a gyilkosság) ismérvét vagy egészen elejtik vagy ennek megtartása mellett kifejezetten számba veszik az erkölcsi és a közveszélyességi tekinteteket is. A mi Btk.-ünk tudvalevőleg tisztán a szándék előre megfontoltságát írja elő a gyilkosság bűntettének kritériumául. Ez az álláspont elméletileg kétségtelenül igen szépen megindokolható, de a gyakorlati életet aligha elégíti ki. A Btk. miniszteri indokolása nyíltan azzal indokolja a gyilkosságnak külön tényálladékká emelését, hogy a halálbüntetés valóban csak a «legirtózatosabb» bűntett miatt legyen kiszabható. Úgyde hányszor meg lehet állapítani az ölésre irányuló szándék előre megfontoltságát, amikor erkölcsi vagy társadalmi veszélyességi szempontból a cselekményt még sem vasyunk hajlandók a «legirtózatosabbnak» minősíteni s a tettest halálra méltónak tekinteni. Viszont hány eset lehetséges, amikor az előremegfontolás nem igazolható, a tettesre mégis igazságosnak látnók a legmagasabb fokú szándékos emberölés megállapítását és a legszigorúbb büntetés alkalmazását. Helyesen mutat rá Franz von Lisqt, hogy az ölés előre megfontolt volta nem jelenti eo ipso a tettes antisociális érzületét és nagyobbfokú közveszélyességét, viszont a «bicskahős» (Messerheld), aki minden megfontolás nélkül a legjelentéktelenebb okból leszúrja ellenfelét, nem érdemli meg mindig az enyhébb elbírálást. A Btk. miniszteri indokolása ugyan nagyon bölcsen mutat rá arra, hogy miután a halálbüntetés a Btk. rendszere értelmében nem absolut büntetés, a bírónak a «psychologiai kritérion» mellett a büntetés kiszabásánál «az erkölcsiségi mozzanatokat)) is figyelembe kell vennie, így a halálbüntetést csak akkor szabad alkalmaznia, «ha a bűntett körülményei, a tettes motívumainak az erkölcsiség szempontjából való szambavétele enyhébb büntetés alkalmazását nem követelik.)) Úgyde más dolog a tényálladék megállapítása és más a büntetés kiszabása. A törvény értelmében a gyilkosság tényálladéki ismérve tisztán az ölési szándék előremegfontoltsága lévén, a bíró voltaképpen köteles a gyilkosságot megállapítani, mihelyt ez az ismérv fennforog, viszont mellőzni azt ennek hiánya miatt, habár az erkölcsi és társadalomvédelmi szempontból legiszonyúbb eset állt is előtte. Nézetem szerint azért — a gyakorlati élet követelményeit szem előtt tartva — a Btk. reviziója alkalmával mindenesetre megfontolás tárgyává teendő, hogy nem lenne-e ajánlatosabb a gyilkosság és a szándékos emberölés közti fogalmi különbséget egyáltalán elejteni, vagy legalább is a gyilkosság tényálladéki ismérvéül nem pusztán a szándék előre meglon-