Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - Az élet és a testépség hatályosabb védelméről

AZ ÉLET ÉS A TESTÉPSÉG HATÁLYOSABB VÉDELMÉRŐL. 289 ruhadarab, egy-két mázsa szén, egy-egy nagyobb értéktárgy ellopásáért akárhányszor látok két-három évi fegyházat vagy börtönt, nem ritkán négy-öt évet is. Ez a szembeszökő két tény, az élet és a testépség elleni, gyakran igen súlyos és nem is menthető bűneseteknek olykor túlságosan lágykezű elbírálása, ellenben a vagyon elleni bűncselekmények, különösen a lopás miatt a gyakran (nem mindig !i szigorú, vagy éppen túlszigorú büntetések kiszabása késztetett annak a vizsgálatára, nem maga a törvény-e a hibás, amikor az élet- és testépség elleni bűncselekmények objektiv súlyát nem értékelte kellően, avagy tisztán a bíróságokban van-e a hiba. hogy nem használják ki a törvény által rájuk ruházott büntető hatalmat s gyakran igazán feltűnően alacsony büntetéssel engedik el azt, aki bosszúból, vagy virtusoskodásból agyonszúrta haragosát vagy éppen jó pajtását vagy a vakmerősködő soffört, aki gépkocsijával agyongázolt vagy koldusra nyomorított valakit. Vizsgálódásaim eredménye röviden az, hogy hiba van mindkét tényezőben. Itt is áll, hogy peccatur intra et extra muros. Meggyőződésem szerint a Btk. büntetési rendszerének, az 5, 10, i) éves tételeknek ki nem elégítő volta legjobban az élet és testépség elleni legsúlyosabb bűncselekményeknél tűnik ki. Itt derül ki az is, hogy a Btk. a gondatlanságból elkövetett súlyos bűncselekményeket valóban nem értékelte kelllően. Itt igazolódik a súlyosabb vétségeknél a speciális minimumok hiánya miatt rég hangoztatott kifogás. De épolyan mértékben hibásak a bíróságok is, amikor nem értékelik elég magasan az emberi életet és testépséget, mint az egyén szempontjából a legbecsesebb jogi tárgyat s a subjektiv enyhítő körülményeknek kelleténél nagyobb súlyt tulajdonítanak. E tapasztalatom igazolására legyen szabad a Btk.-nek csak egynehány fogyatkozására reámutatnom s azokkal kapcsolatban néhány, a legutóbbi gyakorlatból vett példával illusztrálnom a a bíróságok lágykezűségére tett kifogásomat. Kezdjük az élet elleni legsúlyosabb bűncselekményen: a gyilkosságon. Ismeretes, hogy a magyar Btk. után létrejött újabb külföldi Btk.-ek (olasz, orosz, norvég stb.) és a háború előtti években napvilágot látott külföldi Btk.-javaslatok csaknem kivétel nélkül revízió alá vették a gyilkosság tényálladékát, illetőleg a szándékos emberölésnek a legmagasabb büntetési tételek alá helyezett eseteit. A tényálladék definiciójában több új Btk. és a legtöbb javaslat elhagyja a tiszta lélektani kiindulási pontot s a szándék előremegfontoltságát, mint a legsúlyo-