Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

SZEMLE. lás, miért kell a leieket és az ügyvédeket arra késztetni, hogy az egyes bíráknál esetleg órákig várakozzanak hiába és csakis arra, hogy újabb határidőket kapjanak. Sokkal célszerűbb volna, ha hivatalból úgy rendelnék, hogy a felhívásos megrostálás után mindjárt az érdemleges bíróhoz idézik be a feleket újabb határidőre és legfeljebb a feltétlenül sürgős ügyeket tárgyalnák le a déli órákban. Annál inkább alkalmas lehet e megoldás, mert hiszen ezentúl a járásbíróságnál is helye van az előkészítésnek. Nem kevesebb javításra szorul a kezelőhivatalok ügymenete. Itt már számtalanszor ajánlott reformokat kellene életbeléptetni. Elsősorban a kézbesítések dolgában. Ahol ügyvédek szerepelnek, egymásközt maguk intézhetnék a kézbesítéseket. Egyéb kézbesítményeket posta útján kellene intézni az ügyvédek által. így a kézbesítés kötelezettsége alól a bíróság szinte teljesen mentesítve volna. De éppúgy elláthatják az ügyvédek a sablonos végzések kiállítását is és a beadványokat úgy szerelhetnék fel — vétívekkel, idézés, stb. stb. — hogy a kezelőszemélyzetnek munkája alig legyen. Persze kezelési munkákért az ügyvédnek kiadásait és bizonyos átalányköltséget a felek terhére akadálytalanul meg kellene ítélni. Ahogy a mulasztási ítéleteket kiállíthatja az ügyvéd, éppúgy a kézbesítéseket és vétíveket is megcsinálhatja akár az irodák által rendelkezésre bocsátott blankettákkal, akár egyébként. Valamit kell tenni az eddigi beletörődő rendszer helyett, mely a felekkel és ügyvédekkel szemben fatalizmussal a «nem lehet» álláspontjára helyezkedett. Másfélekép, bizakodóbb és biztatóbb módon kellene intézni a dolgokat. Erre aligha van más mód, mint az, hogy a bíróság vezetősége szívesen és jólélekkel leül a zöldasztalhoz az ügyvédség gyakorlati tényezőivel és jóakarattal megtárgyalják a dolgokat abból a szempontból, hogy miként lehet feltartóztatni a központi járásbíróság ügymeneténél az összeomlást. —T A budapesti kir. Törvényszék, mely a legtöbb esetben utolsó fokban határoz telekkönyvi ügyekben, fontos, elvi jellegű határozatot hozott arra nézve, hogy mily mérvű kamatok kebelezhetők be. E határozat megállapította, hogy a Nemzeti Bank váltóleszámítolási kamatlábát i i J/2 százalékkal meghaladó kamat is kebelezhető be még pedig olyképp is. hogy a kamat legalább 24°/o-ot tesz ki, engedélyezte pedig az ily kamattétel bejegyzését dollárparitás feljegyzése mellett is. A határozat rendelkező része is nagy horderejű. De ki akarjuk emelni, hogy a határozat indokolása magasfokú közgazdasági készültségre vall és annyira áttekinti és méltányolja a reális gazdasági viszonyokat, hogy csak örvendeni lehet azon, hogy a magyar bírói gyakorlat ennyire