Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

KÉSEDELMES JOGÉRVÉNYESÍTÉS ÉS VALORIZÁCIÓ. 22} intézményét megteremtették; pl. azokat, amelyek szerint a felperes a fellebbezési tárgyalás berekesztéséig felemelheti a keresetet vagy hogy a követelés akkor is megítélendő, ha nem a keresetbeadás előtt, hanem a per alatt jár le. Mindezekben az esetekben a Pp. megbocsát a pert hibásan vagy hanyagul vezető felperesnek. A Kúria "praxisában a prevalorizációs korszak fordulónapproblémái kísértenek. A külömbség mindössze az, hogy míg a prevalorizációs judikatura — fejlettebb korszakában - a keresetindításig bekövetkezett áremelkedést megítélte és ezáltal ugyanarra az eredményre jutott, mintha a keresetindításig terjedő időre varolizált volna (PD. 1924, 23.): addig a Kúria most csak a per alatti valorizációt ítéli meg. Már most mennél hosszabb ideje van koronánk stabilizálva, annál több olyan per lesz, amely a stabilizáció alatt vagy nem sokkal előtte indult meg. Minthogy pedig ezekben az esetekben a per előtt beállott pénzromlás leg többször sokkal nagyobb, mint a per alatti: a hitelező a mai valorizáló praxis mellett jóval kevesebbel kap, mint a korábbi nem valorizáló praxis mellett. A kártérítési szempont, amely úgy véli, hogy a hitelezőnek valami többletet ad az őt voltaképpen megillető követelésen kívül, a kárenyhítési kötelezettségből folyónak tartja az idejében való perlést és ennek elmulasztását oly vétkességnek, amely az adósét kompenzálja. Ennek az elméletnek a helytelensége a kifejtettekből következik. A gazdagodást szempont — a tárgyalt formalisztikus szempontok közül az egyetlen, amely nem dolgozik fordulónapokkal szintén helytelennek fogja tekinteni a Kúria gyakorlatát; az adós minden ok nélkül megnyeri a keresetindításig beállott pénzromlást. Végül a; identitási szempont teljesen indokolatlannak fogja tartani, hogy az adós kevesebbet fizessen, mint amennyivel tartozik. A Kúria a formális jog mezében, azt hiszem, de lege ferenda szempontot érvényesít: a Kúria mérsékelt 'megosztott valorizációt tart helyesnek és ezt a felfogását öltözteti dogmatikus levezetés formájába. Egy esetben MD. 192;, 10, KJ. 1925, 3 v) a Kúria ezt nyíltan meg is mondotta: a felperes, aki építővállalkozó, az építkezés pangása folytán nem tudta volna átmenteni az alperestől járó pénzt, ha azt idejében meg is kapja; ennélfogva méltányosnak tartotta a Kúria, hogy csak a keresetindítástól valorizáljon. Azt hiszem helyesebb és főleg őszintébb lett volna, ha a Kúria teljesen mellőzte volna a formális szempontok felhozatalát. Az mindig kérdéses, hogy a keresetindításikeresetfelemelési, szünetelési, végrehajtáskérési, bizonyítékmeg-