Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

KÉSEDELMES JOGÉRVÉNYESÍTÉS ÉS VALORIZÁCIÓ. kinti. A követelés nem ipso jure valorizálódik, hanem csak akkor, ha ezt a felperes külön kéri (Kúria P. II. 1801/1924, JK. 1925, 31.); aki az alapperben valorizációs igényét nem tartja fenn, jogvesztes lesz. (Pl. KJ. 1924, 5.) A kártérítési szemlélet szerint a valorizációs többlet mint járulék a perérték megállapításánál nem jön számításba. (Pp. 8. §. II. bekez.) Helyes nézet szerint a valorizációs többletről kifejezetten le kell mondani, vagy pedig kifejezetten ki kell jelenteni, hogy azt egyelőre nem érvényesítik, amely utóbbi esetben a Pp. 7. §-ának első bekezdése alkalmazandó. Ezzel szemben a kártérítési szemlélet alapján az a felperes, aki nem valorizál, hanem csupán ((fenntartja jogát a valorizációra» (elég ha ezt a fizetésnél teszi meg?), pár koronás költség- és illetékrizikóval végigvihet egy nagy érdekek iránt folyó pert és ha megnyeri, még mindig perelhet újból valorizációra. Kérdés, hivatkozhatik-e ezzel szemben az alperes arra, hogy a perérték a valorizált összeg után igazodik ? Más kérdés: Az állítólag kártérítési természetű valorizációs többlet képezheti-e könyvelés és ennek következtében könyvkivonat illetékesség tárgyát? A járulékgondolat nyilvánul meg azokban a kúriai ítéletekben, amelyek szerint a valorizáció kérelemben bennfoglaltatik az 1923 :XXXIX. t.-c. szerinti százalékos kártérítés iránti kérelem; maga az 1923 : XXXIX. t.-c. és a io0/o-os havi késedelmi kamatot statuáló adótörvények szintén — kamatszerű — kártérítés formájában adnak valami valorizáció-szurrogátumot. A vámok valorizációjánál az új vámtarifa előtti időben a vonatkozó rendeletek a «vá.mfelpénz» kifejezést használták és valóban az eredeti békebeli összegekhez számították azok megfelelő sokszorosát pótlék gyanánt. Vétel felbontásánál a Kúria a vétel tárgya használatának ellenértékét a valorizációs többletbe (mint a húzott haszonnal korrespondeáló járulékba) tudja be (MD. 1924, 13; ellenkező: u. o. 12.). Végül a járulékszemlélet nyilvánul meg azokban a főleg a valorizáció kezdeti szakából származó kúriai ítéletekben, amelyekben a marasztalás formulája a következő: fizessen alperes x korona tőkét (a követelés névértékét) és azt a különbözetet, amely az x koronának ekkor meg ekkor fennállott és kifizetéskori értéke közt mutatkozni fog. (MD. 1923, 9^, 1924, 12; HD. 1924, 11, I. 17, II.). Újabban a Kúria már nem ragaszkodik ehhez a konstrukcióhoz, hanem így marasztal: fizetendő ezen és ezen napi értékben. (HD. 1924, 105; JK. 1924, 63.). 2. A gazdagodást gondolat arra helyezi a súlyt, hogy az adósnak a névértéken való fizetésből jogosulatlan haszna marad.