Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

DE VÁGI JÓZSEF Persze szükségessé válik minden egyes esetben annak a kutatása, hogy mi maradt meg az adósnál. Az adós gazdagodásán kívül a bíróság a gazdagodást egy másik irányban is vizsgálja : minő gazdagodástól esett el a hitelező a kellő időben való teljesítés elmaradása folytán; a Kúria több esetben abból indult ki, hogy a hitelező akkor sem tudta volna iOTD°/0-osan konzerválni azt, amivel az adós tartozott neki, ha azt idejében megkapja; ezért sokszor csak mérsékelten valorizál. Olyan esetekben, midőn gazdagodás nincs, — pl. midőn éppen arról van szó, ki viseli a bírói vagy pénzintézeti letétben való elértéktelenedés, az értéket nem tartó jószágba fektetés következményeit — ez a szempont nem kielégítő. A magyar joggyakorlat, mondhatni, még alig ment túl a kártérítési felfogáson. Azok az elméletek, amelyekre az ítéletek a maguk álláspontját alapítják, túlnyomóan a kártérítési szempont világából valók. így állandóan hangsúlyozzák az indokolások, hogy valorizálásnak csak a késedelmet meghaladó vétkesség esetében van helye; egyes ítéletek a valorizációs többlet mint «kártérítés» után kamatot sem ítélnek meg. (MD. 1923, ^9; 1925, 13.). Másutt viszont a Kúria (HD. 1925, 1.) kifejezetten azzal indokolja a valorizációt, hogy valorizáció híjján az alperesek jogalap nélkül gazdagodnának. 3. A% identitási gondolat. «Ugyanaz» alatt ugyanannyi belső értéket, nem pedig számbelileg ugyananyi papirkoronát értek; az identitási elmélet tehát egyáltalában nem a «korona = korona» axiómájának újabb elnevezése. Magát a gondolatot csak egy idem per idem-mel tudom meghatározni: A% adós avval tartozik, amivel tartozik és a%ért kell adósságát valorizálva megfizetnie, mert csak így fizeti meg a\t, amivel tényleg tartozik * Ha a valorizációt tisztán mint logikai, formális kérdést fogjuk fel, úgy e\ az igazi alapja a valorizációnak. A kártérítési és gazdagodási elméletek csak közbeeső fázisok a fejlődés cikkcakkos útjában; ezek az elméletek épp úgy mint a prevalorizációs korszak remédiumai, igyekeznek megtartani a «korona = korona» tanát és olyan evvel lehetőleg nem ellentétes tételeket állítanak fel, amelyek az éppen döntés alatt álló esetben segítenek ugyan a hitelezőn, de más esetekben igazságtalannak bizonyulnak. Az identitási gondolat világában az ügyletben vagy hatósági határozatban megállapított koronaösszeg ex lege átfordul * Frigyes, JK. 1925, 12J—24 ; Blau ugyanott 1924, 86. old., 84. jegyzet ; Sebestyén, HD. 1925, 2. jegyzet ; MD. 1925, 3 : «A felemelt összegben felperes valójában nagyobb értéket nem kap az eredetileg neki juttatott értéknél.*