Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

D? VÁGI JÓZSEF nem generális — áringadozásokkal, amelyek a pénznek értékmérő jellegét nem érintik. A bíróságok csak azért, hogy ne kelljen valorizálniok, régente általánosan elismert jogszabályokat változtatnak meg avval az indokkal, hogy helytelenek, illetve, hogy mindig is helytelenek voltak. Minthogy a pénzromlás következményeit nem érzi meg az, aki in natura — vagy értékálló idegen valutában — követelhet valamit, a bíróság in natura, vagy effektív idegen valutában marasztal olyankor, amikor a hitelezőn segíteni akar. így egyes ítélőtáblák évtizedes gyakorlattal szakítva nem pénzben, hanem természetben itélik meg a kötelesrészt; a kártérítést természetben adják meg néha a bíróságok; még a nyugdíjfelemelést általában megengedő judikatura előtt felemeltek gazdatiszti nyugdíjat abba a konkrétumba kapaszkodva, hogy a gazdatisztnek járó készpénznyugdíj a szerződés szerint termények egyenértéke (HT. 1923, 128.). Új jogszabály az, hogy az eladó késedelmes vételárfizetés miatt — igaz, hogy csak a gazdasági viszonyok változása esetében — nem fix ügylettől is elállhat (MD. 1924, 12.); a Curia, nyilván a pénzromlás által okozott kár sovány ellensúlyozásaként, megítél 31 évről felgyűlt kamatot. (MD. 1923, 70.) A példák számát szaporíthatnám. II. Tulajdonképeni valorizáció. Formális szempontok. 1. A kártérítési gondolat. A valorizáció szükségességét először a késedelmés adós kártérítési kötelezettségéből vezették le. Tényleg, a valorizáció hiánya ott vált először kirívóvá, ahol az adósok a pénzromlással visszaéltek. Emlékezzünk csak vissza a 2—3 évvel ezelőtti viszonyokra: a perthúzó adós kamattal, költséggel együtt jóval kevesebbet fizetett, mint amennyivel valójában tartozott. Még mai valorizációs praxisunknak is az az alaptétele, hogy elsősorban «a fizetési késedelmet meghaladóan vétkes adós» az, akivel szemben mindenképen helye van valorizációnak. Velejár a kártérítési szemponttal, hogy ugyanazon a tényezők, amelyek a késedelmet elenyésztetik — pl. a hitelező késedelme az elfogadásban, sőt mint alább látni fogjuk, joga érvényesítésében is — megszüntetik a valorizációs igényt. Az a kúriai gyakorlat, amely turpis causájú ügyletből adott előleget valorizálatlanul itél vissza, arra támaszkodik, hogy ilyen ügylet nem teljesítése esetében kártérítés nem jár. (HD. 1925, 3.) A kártérítési szempont alapjában véve nem távolodott el a korona = korona gondolatától ; a valorizációból előálló pluszt «valorizációs többlet»-nek,* járuléknak, lucrum cessansnak te* V. ö. a belső kiegyenlítési törvény 8. és 9. §§-ait: *tarlo\ás névértékig, ((átszámításból eredő többlet*.