Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Dr. Cziaky Ferenc: A magyar katonai büntető és fegyelmi jog ezeréves története [könyvismertetés]

ÍRODALOM. esik; valamit megparancsolni, kötelezőnek nyilvánítani annyit jelent, mint az előírt magatartás mellőzését rossznak, tilosnak minősíteni, i Felesleges is megjegyeznünk, hogy az egyes kérdésekben eltérő nézetünkből folyó kritikai észrevételek mit sem kívánnak levonni Darvai könyvének s különösen éleselméjű és mélyreható logikai elemzéseinek értékéből. A szempontjainak gazdagságával is kiváló munka jogbölcseleti és logikai irodalmunknak örvendetes nyereségét képezi. Dr. Sichermann Frigyes. Dr. Cqiaky Ferenc: A magyar katonai büntető és fegyetnu jog ezeréves története. A katonai büntetőjog a legmostohábban kezelt részlete volt mindig a magyar büntetőjognak. Nagyon ismert s érthető okból. Anyagi katonai büntetőtörvénykönyvünk nem volt a legutóbbi időkig. Sőt ma sincs. A szörnyű áldozatok árán végre önállóvá lett Csonkamagyarország is — szégyen le is írni — még mindig az 1855-iki osztrák császári birodalom Katonai Büntetőtörvényét használja. A büntető perjogot, annyi küzködés után, végre 1912-ben sikerült kodifikálnunk, vagyis magyar törvényt alkotnunk úgy a közös hadsereg magyar része, mint a m. kir. honvédség részére — sajnos ennek az új matériának az irodalmi feldolgozása is a háború és az összeomlás következtében még mindig nem indult meg. Annál nagyobb örömmel vettem kezembe dr. Cziaky Ferencnek «A magyar katonai büntető és fegyelmi jog ezeréves történetéről» írott terjedelmes kötetét s még nagyobb örömmel tettem le, elolvasás után, mert egy komoly törekvéssel, alapos forráskutatásokra épített, a magyar jogtörténetben és a magyar büntetőjogban való otthonossággal és forró hazafiassággal megírt derék munkával állunk szemben, mely úgy jogtörténészeinknek, mint büntetőjogászainknak a figyelmét megérdemli. A munka elsősorban jogtörténeti tárgyú és jelentőségű. Nagy mezőt ölel fel, midőn tényleg az ezeréves magyar jogtörténet területéről igyekszik összeszedni a magyar hadsereg szervezetére s anyagi büntetőjogi és igazságszolgáltatási állapotára vonatkozó összes adatokat s jellemezni az egyes korszakokat.'Ha a munka egyes részei között ezért bizonyos aránytalanság mutatkozik is, mindenesetre csak helyeselhető, hogy szerző a régibb korszakokkal az ősmagyar hadsereg, a Szent Istvánféle királyság korával, a XIV—XVI. századok katonai büntetőjogával rövidebben végzett és erejét főként az utolsó két század adatainak ismertetésére és feldolgozására fordította. Különösen érdekesek és becsesek a XVIII. századbeli 12*