Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A fogadós [vendégfogadós, szállodás] felelősségéről szóló törvényhez

'58 Dí ZOLTÁN JÓZSEF szedelem a törvény 2. §-a esetén. A drágaságok mégis csak a kivételek közé tartoznak, de a napi szobabér 100-szorosát meghaladja a legegyszerűbb kézi podgyász értéke is. A felelősség kiterjesztéséről u. i. más esetben alig lehet szó, mint hogy a vendég utóbb, ha valamely tárgya elveszett, megkísérli annak bizonyítását, hogy a fogadóst vétkesség terheli. Nehezen hihető u. i. az, hogy akár akadjon oly túlóvatos megszálló vendég, aki megszállásakor podgyászát kifejezetten megőrzés végett átadja a fogadósnak, vagy pláne aki megérkezésekor írásban előre bejelentse, hogy a 100-szorosnál nagyobb kártérítési igényt fog támasztani, akár hogy akad oly fogadós, aki az utóbbi esetben ne rossz szemmel nézzen az ilyen vendégre és ajtót ne mutasson neki. A kettős terminológia használata így a károsult vendég helyzetét még csak súlyosbítani fogja, mert alkalmat ad a bírónak, hogy keresse a meg nem lévő különbséget az 1. § «fel nem róható» és a 2. § «vétkesség terheli» kifejezése között. Már pedig az 1. §-nak az eddigi gyakorlattal szemben az általános felelősséget korlátozó rendelkezései épp elég kedvezményt adnak a fogadósnak. Kedvez a fogadósnak a drágaságoknak az általános felelősség alól való kivételezése tekintetében a törvény még a Bsz. 1496. §-án túlmenőleg is. Ezt még megtoldani a 2. § fent ismertetett rendelkezéseivel ily szerencsétlen kettős terminológia mellett nem egyéb, mint a fogadós kivételes felelősségének teljes megszüntetése, a receptum cauponum fogalmából való teljes kivetkő;tetése. II. Még egy kérdéssel kívánok foglalkozni. Kire vonatkozik a törvény? Megmondja, hogy a fogadósra és a megszálló vendégre; de nem arra a vendégre, aki közönséges lakásbérlő vagy ezzel egy tekintet alá eső jogviszonyba kerül a fogadóssal. Már most felmerül az a kérdés, hogy állunk a többi rokonüzemekkel r A 21. jogegységi határozat meghozatala óta e tekintetben is tiszta helyzet alakult ki a törvény meghozataláig; mert: «a fürdők, kávéházak, éttermek és hasonló üzemek és vállalatok tulajdonosai az üzemük helyiségeibe a látogatók által rendszerint magukkal vinni szokott tárgyaknak elveszése által okozott károkért épp olyan felelősséggel tartoznak, mint a vendégfogadósok és szállodások; hacsak ki nem mutatják, hogy a kár okozása a vendég valamely mulasztására, harmadik személy elháríthatatlan cselekményére, vagy pedig erőhatalomra vezethető vissza».