Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A felülvizsgálati bíróság feloldó végzésének joghatálya

SZEMLE. hogy a főtárgyalás vezetője a higgadtságnak, az önmérsékletnek és a megértésnek oly fokára emelkedjék, mely kizárja azt, hogy mindjárt a dis-krét jogok kimerítését válassza az orvoslás eszközéül. A rendetlenkedő ügyvéd, a rendetlenkedő képviselő ügye bennünket nem érdekel, az nem közügy; ellenben a tárgyalás vezetőjének fölényessége és biztonsága a szenvedélyek hullámcsapásai között és bölcsen derűs megértése az emberi gyöngeségekkel, az emberi hiúságokkal és egyéb hibákkal szemben és mindenekelőtt a napi politika fölé való felemelkedése a legfontosabb közügy és a legeminensebb közérdek. — ai. — Ellentétes döntések a valorizáció kérdésében turpis causa esetén. Ha az ügylet teljesítése turpis causa okából nem követelhető, in integrum restitutio-nak van helye bírói gyakorlatunk szerint. Ellenben vitás, hogy az előbbi állapotnak ez a helyreállítása miként történjék? A Kúria IV. és VII. tanácsa a kérdésben a közelmúltban egymással ellenkező határozatokat hoztak. A IV. tanács (P. IV. 1130/1924. sz.i bilaterális turpitudo fennforgása mellett alperest arra kötelezte, hogy a felvett összeget valorizáltan, a lefizetéskori értékben fizesse vissza felperesnek. A döntés elvi élét valamelyest letompítja az indokolásnak az a passzusa, amely szerint « a kapott összeg eredeti értékében való visszatérítésére való kötelezést a% is megokolja, hogy alperes perbeli hosszas védekezése mindenkép alaptalannak bizonyulván, fizetési késedelme vétlennek nem tekinthető.)) Ezzel szemben a VII. tanács szerint (P. VII. 3095/1924. sz.) turpis causán alapuló in integrum restitutio esetében a lefizetett összeg valori^álatlanul térítendő vissza, «mert a valorizálás kártérítés jellegével bír, már pedig jó erkölcsökbe ütköző ügyletből kifolyóan bíróság előtt kártérítési igény nem érvényesíthető)). Úgy véljük, hogy a -IV. tanács álláspontja felel meg az in integrum restitutio helyes követelményeinek, mert ha pl. 1914-ben lefizetett 1000 korona helyett kap az, akinek javára az in integrum restitutio szól, 1925-ben 1000 koronát, akkor igazán nehéz elmondani, hogy az in integrum restitutio megtörtént. A kérdés magva egyik jellemző következménye annak a felfogásnak, amelynek alapján ma még jóformán az összes bíróságok állanak: hogy t. i. a valorizáció kártérítés. Amint elfogadnók azt a tételt, hogy a pénztartozás valorizálása nem kártérítés, hanem teljesítés új értékű, de régi nevű pénzzel, akkor helyes jogkövetkezményekhez jutunk, legf^jebb ezen alapelv gazdasági következményeit kell esetleg a méltányosság alapján kiegyenlíteni. F. B.