Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A felülvizsgálati bíróság feloldó végzésének joghatálya

SZEMLE. — Ajándékozás-e a\ önkéntes valorizálás í A német Reichsfinanzhof kimondotta, hogy - - nem! Kimondta, hogy ha égy részvénytársaság 1918 január 1. előtt kamatozó adósleveleket bocsátott ki és a III. Steuernotverordnung életbelépte után azok tulajdonosainak, anélkül, hogy azok bárminő ellenszolgáltatásra is kötelezték volna magukat, az előírt 15%-osnál magasabb fokú valorizációt biztosított — ebben a tényben adóköteles ajándékozás nem rejlik, ha az ily módon biztosított összeg az egész aranymárka-összeget, vagyis a 100%-os valorizációt nem haladja meg. A valorizáció nem egyéb, mint egy fennálló, a kereshetőséget nélkülöző, vagyis: naturális obligaciónak a kielégítése. Hivatkozik a Reichsfinanzhof arra is, hogy ez megfelel az általános felfogásnak is. (DJZ. 192*., 2.) F. B. — Dr. Gábor Gyula: A numerus clausus és a ^sidó egyetem című tanulmányában szerző fejtegeti a numerus clausus intézményének keletkezése történetét, viszonyát a magyar közjogi tételes szabályokhoz és eddigi hatását a magyar főiskolai élet fejlődésére. Rámutat a vonatkozó törvény pongyolaságára, s mert a törvény a nemzethúség és erkölcsiség tekintetében megbízhatatlan elemek kizárását egybekapcsolja az egyetemi hallgatóságnak faj és nemzetiség tekintetében való kontingentálásával, noha a kizárás újabb törvényes rendelkezés nélkül is magától értetődő és eddig is gyakorolt követelménye volt. Kifejti szerző, hogy a törvény, a létszámkorlátozás céljául az alapos kiképzés biztosítását jelöli meg, pedig a megfogyatkozott Magyarország ifjúságának a közgazdasági egyetemmel még meg is szaporodott főiskolái legalább ^olyan alapos kiképzést nyújthatnának, mint a háború előtt. Erveket sorakoztat fel szerző annak kimutatására, hogy az új törvény szembehelyezkedik a középiskolai törvénnyel, amely az érettségi bizonyítvány birtokosának jogot biztosít a főiskola látogatására és ellentmond a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában megalkotott alaptörvénynek, amenynyiben megtöri a politikai tekintetben egységes magyar nemzet gondolatát. Kifejti érdekes érvekkel, hogy a kontingentálás ((népfajok vagy nemzetiségek* alapján nem vihető keresztül, mert e két felosztási alap egymást keresztezik és mert törvényes alapon meg nem határozhatni, ki melyik népfajhoz tartozik, a nemzetiséghez tartozásnak pedig egyedüli törvényes ismérve az anyanyelv, amelynek alapján a zsidó legtúlnyomóbb része a magyar nemzetiséghez (nemzethez) tartozik.