Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A felülvizsgálati bíróság feloldó végzésének joghatálya

BÍRÓI GYAKORLAT. lyozta annak befejezhetését. A per ilyen rosszhiszemű elhúzásának tekinti a Kúria azt az esetet, amidőn alperes a kereseti követelést a feloldó végzés dacára sem fizeti meg, holott a Kúria abban már határozottan leszegezte a maga jogi álláspontját, amelyből alperes fizetési kötelezettsége nyilvánvalóvá lett. (így P. VII. 6342/1923., P. IV. 1883/1924.) Teljesen indokolatlan volna ez az álláspont, ha el fogadnók azt a felfogást, hogy a Kúria feloldó végzésében elfoglalt álláspontjához nincsen kötve. Ha ugyanis a Kúria ugyanabban a perben maga is megváltoztathatná egyszer már kifejezésre juttatott jogi álláspontját, még kevésbbé kívánhatná a felektől, respektíve az alperestől, hogy a feloldó végzés állásfoglalását véglegesnek és megváltozhatatlannak tekintsék és annak értelmében teljesítsenek. Nem kívánhatná, hogy quasi belenyugodjanak egy olyan döntésbe, amely esetleg homlokegyenest ellenkező irányban lesz megváltoztatva. Nem volna tehát ok a valorizálásra, ha alperes a feloldó végzésben kifejezésre jutó jogi álláspont ellenére sem teljesít, hanem bevárja a jogerős végítéletet. Ennek az álláspontnak érvényesülése azonban nem csupán a bíróság tekintélyének, hanem a felek érdekeinek is nagy mértékben ártana. 3. Ugyanezen kérdést tárgyaló cikk jelent meg az Ügyvédek Lapjának 1924 dec. 15-iki számában dr. Schuster Rudolfnak, a m. kir. szabadalmi felsőbíróság elnökének tollából. A cikk ismerteti Mctgyctry álláspontját, valamint a német perrendtartás ^6$. §-ának 2. bekezdését, de mindezek ellenére is arra a konklúzióra jut, hogy a felülvizsgálati bíróság jogosítva van saját, egyszer már elfoglalt álláspontjától ugyanabban a perben eltérni. Szerinte «a Pp. 419. §-a . . . nem akadálya annak, hogy a felülvizsgálati bíróság a már elfoglalt álláspontjától el ne térhessen, mert ez a $ aligha gondolt a felülvizsgálati bíróság feloldó végzésére és arra, hogy ugyanaz a legfelsőbb fórum újabb felülvizsgálati kérelem folytán másodszor is abba a helyzetbe jusson, hogy ugyanabban a kérdésben másodszor döntsön». Nézetünk szerint, még ha elfogadható volna is a mondat második részének álláspontja, még mindig nem következik az, hogy az első részben foglalt konklúzióra kell jutni. Mert ha a törvény csakugyan valami non putaremnek tartotta is, hogy a felülvizsgálati bíróság által jogilag már eldöntött kérdésben, a pervesztes fél újból megtámadja a döntés szellemében hozott (Pp. 543. §!) másodbírósági határozatot, akkor ebben csak az a ráció vezethette, hogy a feloldó végzésben elfoglalt jogi álláspont többé nem változtatható meg. Mert ha igen, akkor nagyon 9*