Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 3. szám - A felülvizsgálati bíróság feloldó végzésének joghatálya
BÍRÓI GYAKORLAT. illetően a tétel már nem mondható ki ilyen általánosságban. A végzések kötelező ereje alól ugyanis a Pp. kivételeket enged, amelyeket a 419. $ foglal magában. Ellentétben áll a szóbanforgó határozat a Pp. 419. §-ával, amely a következőket mondja ki: «A bíróság, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, az eljárás további folyamában kötve van saját végzéséhez». Majd ugyané § 2. és 3. bekezdése felsorolja a szabály alóli kivételeket. Ezek és a törvény által engedett többi kivételek közül különösen kettő jöhetne számba. Egyik a 276. § esete, másik pedig a «pervezetést tárgyazó* végzés. Ámde nézetünk szerint a fennforgó konkrét esetre egyik sem illik rá. A 276. § szerint «a bíróság a bizonyítás felvételét elrendelő végzéséhez nincs kötve». Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen feloldó végzés semmilyen tekintetben sem kötné a bíróságot, hogy nevezetesen a főkérdésben már határozottan kifejezésre juttatott jogi állásponttól a bíróság ugyanabban a perben tetszése szerint eltérhetne. Csupán annyit jelent, hogy «ha a bíróság a bizonyításfelvételt külön végzésben el is rendelte, nem köteles a bizonyítást felvétetni, hanem ezt * a végzést bármikor visszavonhatja s a feleket egyszerűen szóbeli tárgyalásra idézheti meg*).1 Egyszerű pervezető végzésnek szintén nem tekinthető, mert bár pervezető természete is van (bizonyításfelvétel elrendelése), mégis túlnyomó fontosságú részében érdemleges határozatnak tekintendő. Amennyiben pedig pervezető jellegű, annyiban éppen a fentmondottak értelmében el is térhet tőle a bíróság.2 Hogy a törvényhozó intenciója is az volt, hogy a perben egyszer elfoglalt jogi álláspont, akár ítélet, akár végzés alakjában jelentkezik, az eljárás további során is kötelezze a bíróságot, azt mutatja a Pp. 419. £-ának indokolása is, amely többek közt a következőket mondja: «Az ok nélküli változtatás ingadozóvá tenné az eljárást és ártana a bíróság tekintélyének*. Lényegileg ellentétben áll a döntés — mint mondtuk — a Kúria gyakorlatával is. A Kúria ugyanis számos esetben csak akkor ítéli meg valorizáltan felperes követelését, ha alperest az egyszerű fizetési késedelmen túlmenő, ú. n. dolozus késedelem terheli. Ez különösen akkor forog fenn, ha az adós nyilván alaptalan védekezéssel rosszhiszeműen húzta a pert és akadá1 Magyary i. m. 416. 1. 2 Kovács Marcel a Pp.-nak a pervezetést tárgyazó szakaszait a következőkben jelöli meg: 204., 205., 224., 225., 226., 228., 2?2., 2JJ., 274., 2J6., 277. §§. A polgári perrendtartás magyarázata. Ad 419. §.)