Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 3. szám - A Kúria joggyakorlata a szolgálati viszony kérdéseiben. 1. [r.]
I 24 A KÚRIA JOGGYAKORLATA A SZOLGÁLATI VISZONY KÉRDÉSEIBEN. ámde az illetékes és szabályszerűen eljárt fegyelmi bíróság által megállapított tények valóságát és a kiszabott büntetés megfelelő voltát a rendes bíróság felül nem vizsgálhatja. (1923 okt. 19. P. II. 4955 1922.) Magánjogi következményeket csak a vád tárgyává tett, és a határozatban megállapított tények és büntetések alapján lehet bevonni. (U. ott.) Ha a cselekmény elkövetése és a fegyelmi eljárás megindítása közötti időben a szerződéserejű szolgálati és fegyelmi szabályzat módosult: az alaki fegyelmi jogra nézve a fegyelmi eljárás lefolytatásakor érvényben lévő új szabályzat az irányadó ; míg az anyagi fegyelmi jogra a vádbeli cselekmények elkövetése idejében érvényben volt szolgálati szabályzatot kell alkalmazni. Ezt a szabályt alkalmazta a Kúria akkor, midőn a régi fegyelmi szabályok uralma alatt elkövetett cselekményre az új szabályzat életbelépése után fegyelmi úton «büntetésből való nyugdíjazás*) szabatott ki; oly büntetési nem, amelyet a régi fegyelmi szabályzat nem ismert és amelyet csak az új szabályzat iktatott a fegyelmi büntetések közé. Kimondatott, hogy a cselekmény elkövetésekor nem létezett ezt a fegyelmi büntetést nem lehetett volna kiszabni; és annak az irányadó szabályzat ellenére történt kiszabása az alkalmazottra csak akkor nem lenne sérelmes, ha a terhére megállapított cselekményekért fegyelmi büntetésül végleges elbocsátás is ki lett volna szabható, amely esetben a szolgálati viszonyt felbontó, és az új szabályzatban létesített «büntetésből való nyugdíjazás*) büntetésének kiszabása reá nézve csak enyhítést tartalmazna. Ha azonban az említett tényekre végleges elbocsátást nem lehetett volna kiszabni, akkor csak a régi fegyelmi szabályzatban felsorolt enyhébb (intéstől-előlépésből való kizárásig és fizetésleszállításig terjedői büntetések kiszabásának, de nem a büntetésből való nyugdíjazásnak volna helye. Minthogy pedig a konkrét esetben a szolgálati szabályzat felsorolja azokat a súlyos, nagyobbára dififamáló fegyelmi vétségeket, amelyekért az alkalmazottat végleges elbocsátással lehet sújtani, a felperes terhére megállapított tények pedig ilyen súlyos fegyelmi vétségeknek nem tekinthetők, megállapította a Kúria, hogy miután az elkövetéskor érvényben levő fegyelmi szabályzat szerint ezekre a cselekményekre a végleges elbocsátást büntetésül nem lehetett volna kiszabni, hanem csak az enyhébb büntetési nemek egyikét és ekként a régi szabályzat szerint kiszabható büntetéseknél súlyosabb «büntetésből való nyugdíjazás»-nak a vádbeli cselekményre kiszabása az anyagi fegyelmi jogba ütközik és érvénytelen. (P. II. 2876, 1924., 1925 január 9.)