Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2. szám - A képviselők felelőtlensége. 2. r.

76 VARGHA FERENC hál, fejlődésnél s társadalmi jólétnél; mert a pártpolitika érdeke olyan a társadalmi életben, mint a karmester a zenekarban, vagy a parancsnok a hadseregben, azt követeli, hogy mindenki az ő akarata szerint cselekedjék. Tegyük azonban hozzá azt, hogy ma vagyis a jelenlegi társadalmi szerkezet és mentalitás szerint. Hogy mivé fejlődik a mai parlamentarizmus, azt ép úgy nem tudjuk mi, amint hogy elődeink sem sejthették a XVII. század második és a XVIII. század első felében, hogy a fejedelmi abszolutizmus korát milyen állami és társadalmi szerkezet fogja fölváltani. Mi sem tudhatjuk tehát, hogy a pártérdek zsarnokságát mi fogja felváltani a jövő társadalmában. 4. Szólásszabadság és a büntetőjogi felelősség. Ha a mentelmi jogot bonckés alá vesszük s elemeire bontjuk, szemben az általános felfogással, azt találjuk, hogy az három részből áll. Közjogíróink ugyanis azt tanítják, hogy annak két része van, az egyik a felelőtlenség, ami Kmeity szerint synonim a parlamenti szólásszabadsággal* a másik a sérthetetlenség. Én azonban azt hiszem, hogy — amint már fentebb többször kiemeltem — a felelőtlenség nem synonim a szólásszabadsággal, hanem mindkettő különálló, disparát fogalom. A szólásszabadság ugyanis azt jelenti, hogy a képviselő gondolatait szó útján szabadon akadálytalanul fejezheti ki; ép olyan ez a szabadságjog, mint a sajtószabadság, melyet az 1848 : XVIII. tc. 1. § először öntött formába, s mellyel lényegileg megegyezik az 1914 : XIV. tc. 1. §-a, mely szerint gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti s terjesztheti. A képviselők szólásszabadságát fent ismertetett régi törvényeink biztosítják; s melyek a szólásszabadságot illetőleg ma is jogforrás számba mennek. Hogy a szólásszabadság rendes mederben mozogjon, arra biztosítékot nyújtanak a házszabályok, mely szerint az elnöknek kötelessége ügyelni nemcsak * Kmetty : A magyar közjog tankönyve. II. kiadás. ?i8. lap.