Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2. szám - A képviselők felelőtlensége. 2. r.

A KÉPVISELŐK FELELŐTLENSÉGE. 67 nek s az emberi értelmes akaratnak bámulatos alkotásai, a kultúrvllág remek művei végelemzésben az éhségre s az éhség csillapítására irányuló törekvésre vezetendők vissza.1 Ez az a szerény kis erecske, ahonnan a kulturfejlődés elindult, ez volt az az erő, mely sok százezer évvel ezelőtt kezébe adta az ősembernek a csiszolatlan kőszerszámot, hogy lassan és fokozatosan feljusson a mai kultúra szédítően magas csúcsára. Ami már most a tárgyilagos kritikát s a gondolkozás ökonómiájának törvényét illeti, a társadalom szerkezetén s minden életnyilvánulásán végig menve, gazdag, de szomorú aratást lehetne végezni annak bizonyítására, hogy az egész világon mily őrületes, könnyelmű szellemi és ebből folyó gazdasági energia-pazarlás folyik még a legműveltebb államokban is.2 Szorítkoznom kell azonban témám körére s igy a politikai kritika szellemi tékozlásairól szólok csupán, ami azután bevilágít a képviselői felelőtlenség bonyolult problémájának sötét rejtelmeibe. A parlament minden modern államban az érdeklődés s általános figyelem központja s ennélfogva fokozottan sajnálatos igazság, hogy ez a központ az, ahol a szellemi s egyéb munkaerőkben a legnagyobb tékozlás folyik. Ha a képviselőknek magatartását s ehhez fűződő felelősségeit osztályozni akarnánk, a következő osztályozás volna fölállítható : 1. szellemi s munkaerő fecsérlése és eltékozlása; 2. konvencionális szabályok megsértése: 3. erkölcsi törvények megsértése s végül 4. bűncselekmény elkövetése s ezzel kapcsolatosan a reális, érzéki hatásokkal járó büntetőjogi felelősség. A házhatározat s törvényhozás csak ezt az utóbbit szabályozhatja; az előbbiek annak hatalmi körén kívül esnek s így 1 Tunó: Les origines de la Connaissance. 45. s k. 1. 2 A gazdasági élet terén észlelhető fékevesztett s értelmetlen pazarlását az államoknak minden irányban érdekcsen föltárja Novicow: «Le Gaspillage des sociétés modernesi) című művében. Sokat tanulhatna belőle minden állam, s talán mi első sorban.