Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2. szám - A képviselők felelőtlensége. 2. r.

68 Df VARGHA FERENC a felelősség tisztán benső, psychikai jelenség s pedig érzelmi folyamat. Ennek subjectiv bírája az egyén lelkiismerete, külső birája pedig a közvélemény. Ennek ereje s jelentősége az er­kölcsi s szellemi műveltség növekedésével s csökkenésével egyenes arányban áll. Minél nagyobb a műveltség, annál szi­gorúbb a lelkiismeret ítélete s annál súlyosabb a közvélemény helytelenítése; s minél kisebb a lelki finomság, annál hangtala­nabb a lelkiismeret s annál csendesebb a közvélemény szava. Sajnos, a mai korban általános parlamenti betegség a lelki­ismeret apháziája s a közvélemény közömbössége és érzéket­lensége: pedig a törvény által nem szabályozható három [., 2., 3.) felelősségi esetnél gyakran kellene birói széket ülnie. Ha a szellemi energia fecsérlésére gondolunk, nyomban testet ölt előttünk a parlamenti vitatkozás célja s feladata. Nem lehet ennek más célja, mint a kormány általános politikájának kritikai ellenőrzése s a meggyőződés helyességének bebizo­nyítása a logika fegyvereinek segítségével. A vitatkozás tartal­mát pedig a törvényjavaslatok tartalma, iránya, célja, kauzáli­tása, a társadalomra való kihatása adja meg. Szóval az ökono­mikus parlamenti tárgyalásnak s vitatkozásnak sohasem volna szabad a kormányzás kritikájának vagy a javaslatnak kereteit túllépni. S a tapasztalat ezzel szemben azt bizonyítja, hogy a tárgyalás ökonómiája teljesen ismeretlen fogalom a parlamen­tarizmus életében. A javaslatok részletes tárgyalásánál fel-fel­bukkan még a tárgyilagos kritika, az általános viták azonban rendesen a pártpolitika önző törekvéseiben merülnek el. A par­lamentarizmus lényegében az ország s társadalom egyetemének érdekében alkotott intézmény s a pártok s politikai csoportok érdekei és hatalmi vágyai sohasem lehetnek önálló törekvések céljai és soha sem kerülhetnek szembe a kollektivitás egye­temes érdekével s ezzel szemben azt látjuk, hogy a parlamen­tarizmus a pártpolitika s csoporttörtetések eszköze; sőt maga az egész ország sem más, mint különböző politikai kísérlete­zések s törtetések médiuma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom