Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2. szám - Öt vagy három? A polgári perrendtartás módosításához

óo SZÜTS MIKLÓS : ÖT AVAGY HÁROM? nem lehet ugyan alkalmazni a népképviselet alapján életbelépett nagyobb testületekre (mint pl. a parlamentekre), de ezeknél az a lényeges különbség, hogy az ott szőnyegre kerülő ügyek rendszerint közügyek, mindenkinek «a magáé is közte van», ami azok számára mindegyik érdeklődését, figyelmét és összes szellemi és akarati erőinek összpontosítását a legnagyobb mértékben biztosítja. Míg ellenben a bíróságnál éppen az elintézés körül teljesen érdektelen tagok részvétele a legfőbb követelmény. Nem tűnik ki a javaslatból, de alig is volna még lehetséges annak a felbecsülése, hogy a Kúria ítélő tanácsai létszámának tervezett leszállítása a megtakarításnak mekkora mértékét tenné lehetővé. De azt hiszem, ha az öttagú tanácsot csak a perek érdemi elintézésére szorítanák, ez nem tenne oly igen nagy különbséget. Az igazságszolgáltatásra nézve pedig ez a különbség, még ha nagyobb volna is, teljesen elenyésző jelentőségű, mikor annak tökéletességét és ennek a minél -magasabb színvonalát és hitelét akarjuk vele biztosítani. Igazságügyi tradíciónk is milyen sokat tartott erre a szempontra, azt csattanósan bizonyítja, hogy legfőbb bíróságunkat egykor a hétszemélyes tábla és tagjait a szeptemvir elnevezéssel eleink oly büszkén dédelgették. Maradjon meg legalább ötszemélyesnek. Nemes és nagy dolog a takarékosság, de van oly határ, ahol ennek is meg kell állnia: ott ahol az pazarlássá válhatnék.