Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2. szám - A képviselők felelőtlensége. 2. r.

A KÉPVISELŐK FELELŐTLENSÉGE. 6 I A KÉPVISELŐK FELELŐTLENSÉGE. Irta : VARGHA FERENC. 3. Szabad kritika és felelőtlenség. (Befejező közlemény.*) A szólásszabadság elemzéséből s szociológiai méltatásából láttuk, hogy ez egyrészt fontos kultúrtényező, de másrészt elfajulásában veszélyt hord magában. Kétségtelen, hogy az igazságügyminiszter úr is azt a tapasztalatot szerezte, hogy a parlamentben baj van a korlátlan szólásszabadsággal, mert az az elfajulás jelenségét tünteti föl; azért vette fel a tervezetbe a külön becsületvédő bíróságot s a képviselői felelősséget. Mindenki tudja, hogy az utóbbi időkben parlamenten kívül álló személyek ellen egyes képviselők a nemzetgyűlés ülése alkalmával súlyos támadásokat intéztek; sőt megtörtént nem egyszer az is, hogy magukról s a parlament méltóságáról megfelejtkezett képviselők az egész bíróság ellen súlyos sértő kifejezéseket használtak, ami arra indította az igazságügyminiszter urat, hogy a felsőbíróságok elnökeivel november folyamán tartott tanácskozmányon felszólalt s igyekezett a biróságok méltó felháborodását lecsendesíteni s a kedélyeket megnyugtatni. Ha az ilyen jelenség nagy ritkán történik meg, s lélektanilag valamiképen menthető, nem lehet azt mondani, hogy a parlamenti életbe súlyos erkölcsi baj fészkelte be magát. Ámde itt gyakran ismétlődő kóros jelenségek egész sorozatával állunk szemben, mely a bolsevizmus bukása óta nemcsak az igazságügyminisztereket kényszeríti arra, hogy a bíróságokat méltatlan s felháborító támadásokkal szemben megvédelmezzék, hanem a mostani miniszter jónak látta a 16. § felvételét az első javaslatba, mely a jelen jogállapottal szemben azt az elvet szankcionálta volna, hogy a képviselőt a képviselői minőségé* Flőzö közleményt 1. Jogállam XXIII. évf. 8. 1.