Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 9-10. szám - A magánalkalmazottak szolgálati viszonyát szabályozó törvényjavaslat előadói tervezetéhez

BÍRÓI GYAKORLAT. befejezéséről: a felszámolásáról, a feloszlás kimondásáról. Az igazgatóság tagjainak megbízatása rég lejárt, nem újíttatott meg; sok esetben azok, akik a részvénytársaság képviseletére hivatottak, nem találhatók fel sehol. Gyakori eset volt, hogy az igazgatósági tagok csak épp alakilag voltak azok; tulajdonkép csak alkalmazottai voltak annak a tőkének — valamely más vállalkozásnak, hazainak vagy külföldinek, — mely a részvénytársaságot megalapította. Az ilyen alkalmazottak az illető vállalatnál állásukat elhagyták, többé úgy vélték — nincs közük a részvénytársasághoz. Lehet, hogy lemondásukat közölték a tőke képviselőjével, a részvényeknek — a legtöbb esetben — egyedüli tulajdonosával és mint egyszerű, alárendelt hivatalnokok, akik szinte csak strohmannszerű igazgatósági tagok voltak, többet nem törődtek és nem is törődhettek azzal, mi történik a részvénytársasággal, melynek igazgatósági tagjaivá tétettek volt meg. Most azután az a helyzet alakult ki, hogy a céghivataloknak óriási mennyiségű munkát okoz az, hogy a néhány száz —• mert több száz van1! — ilyen nemműködő, valóságban nem létező, sem helyiséggel, sem teleppel, sem személyzettel nem bíró részvénytársaságot rendben tartani próbálják és azokat alakilag kényszerítsék arra, hogy közgyűlést tartsanak stb. A céghivataloknak ezen tevékenysége számos méltatlansággal és igazságtalansággal jár, különösen azért, mert azok a volt hivatalnokok és egyéb közegek, akik alakilag a részvénytársaságok igazgatósági tagjaiként szerepelnek, bírsággal sújtatnak és egyéb módon kényszeríttetnek arra, hogy ezen kötelező alakiságoknak eleget tegyenek. A bírságok összege is igen nagy. De a részvénytársaságoknak egy-egy életfunkciója, — közgyűlés tartása, céghivatali beadvány — a hírlapi közzététel stb. is milliókba kerül. Hozzájárul ehhez, hogy az ily igazgatósági tagként sze1 replő egyének nem is tudnak megszabadulni ettől a minőségüktől; mert állandó gyakorlata a céghivataloknak, hogy az igazgatósági tagok lemondását nem veszi tudomásul mindaddig, míg a részvénytársaság megfelelő számú új igazgatósági tagot nem választat és nem jegyeztet be. De még a súlyos bírságok kényszere mellett is gyakorta nem tehetnek eleget a kötelező alakiságoknak az ilyen igazgatósági tagok. Mert a közgyűlések megtartása a legsajátosabb akadályokba ütközik : a részvényesek sztrájkjába vagy passzív rezisztenciájába. Ugyanis az ilyen részvénytársaságoknak tulajdonképen részvényeik sincsenek. Megalakultak ugyan, a részvények jegyeztettek is, de egy bizonyos tőkecsoport kezében maradtak, melv