Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 9-10. szám - A magánalkalmazottak szolgálati viszonyát szabályozó törvényjavaslat előadói tervezetéhez

468 Dl NIZSALOVSZKY ENDRE abban látom, hogy a szerződéssel, bírói ítélettel vagy más módon már összegszerűen meghatározott kötelezettség az összeg tekintetében a pénz értékének változása folytán utólag változik meg.1 Feladatomul tehát azt tekintem, hogy a lehetőséghez képest áttekinthető képet nyújtsak a rosszvalutáju külföldi államok törvényeiben és rendeleteiben, valamint törvényelőkészítő tevékenységében kifejezésre jutó oly törekvésekről, amelyek bizonyos követelések összegének megváltoztatását célozzák. 11. Bgyestető hivatalok. A Németországban, Németausztriában, Lengyelországban és nálunk a haszonbérek valorizálása tárgyában lényegileg azonos tartalommal megjelent jogszabályok a haszonbérek valorizálását rendszerint nem a rendes bíróságra, hanem külön szervekre bízták. Ezen a tárgykörön túlmenőleg a szállítási szerződésből eredő egyszeri szolgáltatás megváltoztatását akarta megkönnyíteni az egyeztető hivatalok felállításáról szóló 1919 április 4-iki osztrák törvény (St. G. Bl. 1919. St. 72. Nr. 220.), amely azonban mégsem vonta ki a hatálya alá tartozó ügyeket végérvényesen a rendes bíróság hatásköréből. Az egyeztető hivatal főként szállítási szerződésből eredő ügyek elintézésére alakult. Az ilyen ügyekben akkor lehetett csak a rendes bírósághoz fordulni, ha a hivatal előtti eljárás meghiúsult. A hivatal el nem fogadott egyességi ajánlata a később meginduló perben mint szakvélemény volt felhasználható. A hivatal a méltányosság alapelvei szerint járt el, valorizáló jogköre annyiban volt, hogy a szerződés rendelkezéseit s így a pénzszolgáltatás mennyiségét is módjában volt megváltoztatni. Ettől a törvénytől Németausztriában azt várták, hogy a törvény hatálya alá tartozó jogviták legnagyobb részét sikerül a hivataloknál végérvényesen elintézni. Az alaptörvényt módosító jogszabályok a hivatal hatáskörét ki is terjesztették, az azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert végeredményben egyszerűen a követelés érvényesítésének útját nyújtotta meg. Az intézmény 1923 dec. 31-én meg is szűnt. Kétségtelen, hogy olyan esetekben, amikor a felekben meg van a hajlandóság az egyezkedésre, a rendes bíróság előtt is mód van méltányosságon alapuló egyesség létesítésére és ehhez felesleges külön apparátust létesíteni. 1 így Örtmann : Die Aufwertungsfrage. § 12