Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 9-10. szám

KARÁCSONY ESTÉJÉN. 419 A jognak ezen világában mind világosabban ismerem fel, hogy a jogeszme nem önértékü eszmény, sőt — Conchával mondva — nem is produktív erő. Önmagában — ha nem támogatja az erkölcsi eszmény — a jog erőtlen ; ha pedig nem az igazságban, tehát erkölcsi eszményben gyökerezik, akkor tartalmatlan és terméketlen. A jog nem önmagán nyugszik, mert külső támogatás, külső hatalom nélkül nem tud érvényesülni, már pedig önértékü eszmény nem lehet az, amit csak más hatalom, esetleg csak erőszak tud és képes megvalósítani! A jog csak út az igazsághoz, — csak eszköz az igazság emberi-módon lehető megvalósítására. Nagy, de csak relatív érték. Értékmérője : az igazság. Annál magasabb, termékenyítőbb a kötelesség eszménye! Ez nélkülözhetővé teszi a jog eszméjét. Ugyan mire való volna a jog, ha mindenki teljesítené kötelességét? Eletünk biztosabb, rendezettebb, termékenyebb volna, ha inkább a kötelességnek, mint a jognak eszméjére, inkább a felelősségérzetre, mint a jogérzetre volna alapítva! Nem a jogoknak, hanem-a lelkeknek, a kötelességeknek a kimélyítésére van szükségünk. Ha a kötelességeinket jobban, erőteljesebben átérezzük, akkor őszintébben fogjuk tisztelni a jogot is. Ha kötelességeinket mindvégig híven teljesítjük, a jog ú. n. küzdelme nélkül megjön a lelkek óhajtott megújhodása s ezzel: a béke, a jólét és az igazság! Pályámnak végső étappeján, a gyakorlati élet vergődéseiben, igen szűkre szabott hatáskörömben az az eszmény lelkesített, hogy amire ebben a dekadenciás korban olyan égető szükség van, én is előmozdítsam a jobbaknak arra irányuló törekvését, hogy a magyar jogászvilág tudata és érzülete át- és át legyen itatva az erkölcsi princípiumok minden életjelenséget uraló fölényességének a belátásával és erős átérzésével; az igazságosságnak mélységes átélésével és főleg azzal a rendít29*