Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 9-10. szám

4i8 D? STAUD LAJOS bona fidesnek nem-e szülöttje, sóvárgva óhajtott szülöttje: a «pax»? . . . Voluntas nélkül nincsen fides, bona voluntas nélkül, nincsen bona fides; a Pax pedig nincsen, mert nem is lehet másutt, mint ahol a bona voluntas és a bona fides van! Karácsony szent éjének égi szózatai milyen megnyugtatóan kapcsolódik hozzád a jogélet állócsillagként ragyogó eszménye! Miért is várták mindig olyan epedve a megváltót s akiknek még nem született, miért is sóvárognak még mindig utána .Mert tőle várták s mert csak benne találják az igazságot! És vájjon van-e felségesebb eszmény az igazságnál, hacsak az a hit nem, hogy — noha ezernyi küzdelem, tengernyi szenvedés árán — elvégre is az igazság győz! Győz, mert az az ő immanens, leküzdhetetlen ereje, hogy győznie, diadalmaskodnia kell! Az igazság is szent csöndben, égi szózat mellett születik .. . és mint a karácSonyéji szent szülött . . . megindul az üldöztetés, . . , azután a szenvedés útján . . . azonban legyőzhetetlenül s a halállal dacolva . . . elvégre feltámad, uralomra jut. Ez volt mindig az igazság pályafutása ... a jog küzdelmes életében is! Mert korlátolt... nagyon korlátolt és hozzá még... gőgös is az ember! Nagyon fiatal koromban szívtam fel nagy Eötvösünk tanítását : Ne higyj oly gondolatnak, melynek a szíved ellenmond. Ilyen eszmény mellett pályám végén nagy példaképemmel: Kölcsey Ferenccel pose nélkül mondhatom: «Az én lelkem minden ideái, a szív húrjain rezegnek keresztül». Az élet mélységesebb áramlatait nemcsak az ész, hanem a szív prizmáján is keresztül szemlélem. Karácsony estéjén ez az eszményem mindig újra születik. Ilyen habitusban törekedtem s hol győzve, hol bukva küzdöttem a jog világában is! Kaptam elég sebet, . .. eszményeimet azonban nem hagytam el. Érdemes érettük küzdeni! *