Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A képviselők felelőtlensége. 1. [r.]

A KÉPVISELŐK FELELŐTLENSÉGE. 2 I hanem salvus conductus is bűncselekmények esetében. Eszköz arra, hogy egy magáról megfelejtkezett képviselő minden veszély s felelősség nélkül garázdálkodjon tiszteletreméltó egyéneknek féltetten őrzött erkölcsi kincseiben s kénye-kedve szerint pusz­títsa azt a nimbuszt és tekintélyt, melynek övezni kell az állam leghatalmasabb és legfelsőbb rendű testületét, a törvényhozó testületet.. A szólásszabadság tehát, röviden szólva, a tárgyilagos kritika joga; ez azonban nemcsak joga. hanem kötelessége is a képviselőnek; ép ugy mint a biró kötelessége a szigorú tör­vény alkalmazása. A mint hogy nem képzelhető el, hogy a biró bűncselekményt követhet el, midőn a törvény értelmében jár el; ép ugy nem követ el a képviselő bűncselekményt, ha a legélesebb kritikát használja is, föltéve, hogy a kritika tárgyi­lagos; ha azonban a biró a törvényt megsérti, az eset körül­ményeihez képest fegyelmi vagy büntető uton feleletre vonandó; ép ugy felelősséggel tartozik a képviselő is, ha ilyen minőségé­ben bűncselekményt követ el. A Böszörményi-féle házhatározat s az 1867: XII. t.-cz. 47. §-ának az a kijelentése, hogy a képviselő ezen minőségé­ben elkövetett bűncselekményeiért felelősségre nem vonható, azt a föltevést engedi meg, mintha a törvényhozói működés­nek egyik szükséges módja s eszköze volna a bűncselekmény elkövetése; vagy legalább is a törvényhozói tevékenység olyan természetű működés volna, mely bűncselekmény esetében, a Btk. beszámítást kizáró okaihoz hasonlóan, a beszámítást és büntetőjogi felelősséget kizárja. (Befejezés következik.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom