Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - A központi gazdasági bíróság 1922. évi gyakorlata

44 BÍRÓI GYAKORLAT. megváltoztatta, az ügyletet utólag érvényre emelte és a bútorokat az utajványosnál hagyta. (183/922, 461 921, 175/921. sz. stb.) Ezekben az ügyekben gyakran felmerül az a kérdés is, vájjon mi történjék a bútorok elszállítása folytán felmerült költséggel, midőn ugyanis a felszámoló bizottság a bútorokat, azoknak biztonságba helyezése végett az utalványostól még érdemleges határozata előtt elvette. A kgb. ilyen esetben, habár az utólag teljesített fizetések folytán az ügyletet érvényre emeli, a felmerült leszállítási költséget az utalványos terhére állapítja meg, mivel a biztonsági intézkedésre az ő fizetési késedelme adott okot. A id. rendelet 7. § értelmében a tömeg részére használati és a 8. § értelmében a netáni rongálás után értékcsökkenési dij jár. Erre vonatkozólag a kgb. kimondta, miszerint ezek csak akkor ítélhetők meg, ha a bútorok az ügylet érvénytelenítése folytán a tömegre szállanak. Azért a kgb. akkor, midőn a bútorok az utalványos részéről történt elidegenítés folytán ismeretlen egyén birtokába kerültek, hollétük tudva nincs és az utalványos az ellenérték megtérítésére lett kötelezve, használati és értékcsökkenési dijak külön nem állapithatók meg, mivel ezeket az utalványos által megfizetendő ellenérték összege magában foglalja. (387/921, 253/921, 550/921, 551/921. sz. stb.) A méltányosság elvét, a melyre az id. 2273 920. sz., valamint a gazd. bíróságokról szóló 8759/920. M. E. sz. rendelet oly nagy súlyt fektet, a kgb. gyakorlata az egész vonalon érvényre juttatta. Ez látható nemcsak fent a 12. § gyakorlatával kapcsolatosan felhozott eseteknél, hanem látható abból is, hogy a lehető legkisebb vételárat állapította meg akkor, midőn pl. kizárólag fix fizetésből élő közalkalmazottról (484/921. sz. stb.), vagy hadirokkantról (322/921. sz. stb.) volt szó. De megnyilvánult a méltányosság elve abban a sok esetben is, midőn az alsófok az ügyletet érvénytelenítette és a bútorok elvételét rendelte el, mivel az utalványos a bútorokat eladta és ez által állítólag maga jelét adta annak, hogy a bútorokra szükség nincs; ily esetekben ugyanis a kgb. mindig az eset körülményeit tüzetesebben állapította meg, és ha az nyert bizonyítást, hogy az utalványos kényszerhelyzetből kifolyólag adott tul a bútorokon és az üzérkedés kizártnak mutatkozik, az ügyletet méltányosságból utólag érvényre emelte. (288/921, 322/92 1, 349/941, 416/921, 417/92 1, 464/921, 477/921, 484/921, 11/921. sz. stb.) Többször előfordult, hogy a fellebbezők kérték a felszámoló bizottságot, illetve az általa kezelt vagyontömeget a költségbe elmarasztalni. Ezt a kérelmet a kgb. elutasította, mivel