Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - A központi gazdasági bíróság 1922. évi gyakorlata

BÍRÓI GYAKORLAT. 43 különös méltányosságból, hogy az utalványos, ki kényszerhelyzetből kifolyólag adta el a bútort, csak másodsorban. azaz abban az esetben felei, ha ugyanis az üzérkedési szándékkal eljárt későbbi szerzőn a pénz fel nem hajtható. Sőt az 1543 921. sz. Ítéletében az utalványost méltányosságból a fizetés alól teljesen felmentette, mivel az nyomorban élt. Nagyon szigorú felfogás nyilvánul meg a 247/922. sz. ítéletben, a mely szerint a 12. § alapján egyetemleges kötelezettség az utalványossal és azzal szemben lett kimondva, ki a bútorok természetét ismerve, az eladást közvetítette, «mert a 12. § szelleméből folyik, hogy a vevővel egyetemleg legyen felelős minden olyan harmadik fél, a ki jogellenesen köztulajdonba vett és kiutalt bútorok elidegenítésénél közreműködik -. Ugyancsak a 12. § alkalmazása körül a kgb. büntetendő cselekmény (sikkasztási jelenségeit íenforogni látta akkor, a midőn az utalványos a bútorokat használatba se vette, hanem azokat eladta ismeretlen egyénnek és a pénzt magának megtartotta, ugy hogy a felszámoló tömeg sem a bútort vissza nem kaphatta, sem a vételárhoz nem jutott. (237/92 1, 309/921, 320/921. sz. stb.) Végül ugyancsak a 1 2. § alkalmazása körül a kgb. $92/92 1. sz. Ítéletében azzal az utalványossal szemben, a ki a bútorokat eladta, de a vevő nevét meg nem mondta, kártérítési felelősséget állapított meg, mivel magatartása által a bútorok visszaszerzését lehetetlenné tette. A kártérítés mérve egyenlő a bútorok mai értékével. A mi a bútorok kiutalására vonatkozó alapügyletnek érvényben tartását vagy érvénytelenítését illeti, megjegyzem, hogy ebben a kérdésben a kgb. gyakorlata lényegileg az előző évi gyakorlatnak megfelelt. Erre a kérdésre vonatkozólag kiemelendő az 5/922. sz. ítélet, mely szerint az alsófok által érvényben tartott ügylet érvénytelenítve lett, mivel bizonyítást nyert nemcsak az, hogy az utalványos részére kiutalt bútorok sem minő- sem mennyiségileg őt nem illetik meg, hanem az is, hogy az utalványos csakis a proletárdiktatúra alatt betöltött befolyásos állása felhasználásával helyezkedett a bútorok birtokába. Az alsófoku hatóság az ügyletet gyakran érvénytelennek nyilvánítja és a bútorok elvételét rendeli el azon az alapon, hogy az utalványos a vételárat nem fizette meg és későbbi megfizetése tekintetében sem nyújt biztosítékot. Abban az esetben, ha az utalványos az alsófoku határozat meghozatala után a vételárat egészben vagy túlnyomó részben megfizette és ezt a kgb. előtti eljárás rendén beigazolja, a kgb. az alsófoku határozatot