Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - A központi gazdasági bíróság 1922. évi gyakorlata

42 BÍRÓI GYAKORLAT. felszámolási eljárásnak helye nincs. 142/921, 420/921, 45/922, 49 922. kgb. sz. stb.) Hasonló módon járt el a kgb. akkor is, midőn kitűnt, hogy az eljárás tárgyát tevő bútorokat magánlakásból utalták volt ki, mert a 2273/920. sz. rendelet alá csak azok a bútorok esnek, a melyeket bútorgyárakból, raktárakból stb. utaltak ki. (230/922, 254/921. sz.) A. kisiparosoknak érdekeit kellő védelemben részesiteni — a kgb.-nak a rendelet által nagyon meg van nehezítve, mivel a bútornak a korábbi tulajdonos részére leendő visszaadása a rendelet 9. § értelmében csak kivételesen foghat helyt és kisiparosoknál csak akkor, ha a kisiparosnak létfentartását és ipara folytatását veszélyeztető károsodást jelentene az, ha a tőle elvett bútorokat vissza nem kapná. Habár a kgb. annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy kit kell kisiparosnak tekinteni, valamint annak elbírálásánál, vájjon a létfentartást és ipar folytatását veszélyeztető volta fenforog-e, igen liberális szellemben járt el és a kisiparosnak akkor is kiadatta a bútort, ha nem is a kisiparos személyesen, hanem oly butorszövetkezet folyamodott, a melynek a kisiparos tagja — mindezeknek daczára ritkán lehetett a bútorokat visszaítélni épen a rendelet id. 9. § szigorúságára való tekintettel. (244/921, 313/921, 516/921. kgb. sz. stb.) Ennek a kérdésnek helyes eldöntése annál is inkább kényes, mivel a kgb. mindig tartozott mérlegelni a másik fél anyagi, családi, kereseti stb. viszonyait és megfontolni, vájjon ezt a másik felet a bútorok elvétele által nem teszi-e ki nagyobb nyomornak, mint a mi előnyt szerezhet a bútorok visszaadása által a kisiparosnak? Az id. rendelet 12. § alkalmazása körül igen sokoldalú gyakorlat fejlődött ki. Ez a 12. § ugyanis kimondja, hogy a bútorok minden későbbi szerzője a vevővel egyetemleg felel — kivéve ha nyilv. bírósági árverésen vette a bútorokat. Ezért kötelezte a bíróság az 554/921. sz. Ítéletével a későbbi vevőt arra, hogy azt a 10,000 K-t, a melyet az utalványos kezéhez fizetett és az utóbbi azt magának megtartotta, fizesse meg másodszor még pedig a felszámoló tömeg részére az utalványossal egyetemleg; a kettő közt fenforgó vitás igényt a rendes per útjára utasítva. A 238/921. sz. ítéletében a 12. §-t azzal szemben is alkalmazta, a ki nem is vétel utján jutott a bútorokhoz, hanem azokat hozományul kapta. Több ítéletében (pl. 406/921. sz. stb.) a kgb. a 12. §-t olykép alkalmazta, hogy az utalványos és későbbi szerző egyetemleges fizetési kötelezettségét megállapitotta, de kimondta