Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - Közigazgatási reform

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. Érdekes, hogy a ki az ügyvédi hivatásból nőtt nagygyá, abból, mely rendszerint másokat képvisel, oly erőteljesen képviseli mégis mindenkor önmagát. Nem a maga érdekeit, hanem a maga gondolatvilágát, melyet állandóan tovább alakit, de megtagadni nem tud soha. Nincsenek hátsó gondolatai, de e helyett mindig vannak gondolatai, ezekért harczol, s a hosszú évek alatt győzte a harczot lélekzettel és szellemmel, nemhiába a latin ezt mindakettőt egyiránt »spiritus«-nak nevezi. Erdeme az ügyvédi hivatás tekintélyének és szinvonalának emeléseért érvényesül. Pedig éppen az, a ki nálunk erre tud hatni, talán á legtöbbel járult a törvénykezés tökéletesítéséhez. De ha emelkedő ügyvédi pályáján protektorai nem voltak is, voltak e helyett hatalmas segitőtársai. Nevezetesen : Pollák Illés a filozóf, Pollák Illés az iró és Pollák Illés a humorista. Igaz, hogy nehéz lehetett ezzel a három uri emberrel összeférni, — nagy helyet kívánnak, — neki ez valahogy mégis sikerült. Nem is kellett ezt megbánnia, tőlük kölcsönzött ifjúságot és erőt, nekik köszönheti, hogy azt kell mondanunk: ő rajta nincs más hetvenéves csak a neve! Segitőtársai fején túlnőttek ugyan, — pedig jó magasan hordja, — de őt soha el nem hagyták s ma együtt ünnepeljük őt velük. Mindehhez nagy, sok erő kellett, adja Isten, hogy ez a sok még soká maradjon! De egyet még ki kell emelnünk, a mi rendes körülmények között csak természetes, de a nehéz jelenben oly vigasztaló reményt is gyújthat csüggeteg lelkünkben, a mint megfigyeljük, hogy ez a hetvenéves fiatalember, a mult század közepének szülötte, ki nemcsak magyar iró, hanem a Pester Lloyd szellemes czikkeiből, tárczáiból annyira kedvelt német iró is, hosszú pályafutásának minden fordulóján, egész felfogásával, mennyire minden izében magyar. Ez adja meg a savát-borsát, és ez az, a miben az ő évjáratának legjelesebbjei vele együtt mind egyeznek, holott mind a nemzeti elnyomás nehéz időszakában élték gyermekkorukat. A magyarság mint a pálma «sub pondere ereseit»! Ez világítja be nekünk a legsötétebb időkben is a jövőt, melyért Istenhez fohászkodunk, midőn a magyar ügyvéd és iró előtt meghajtjuk a magyar jogászok zászlóját. * * *