Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám

A FÖLDOSZTÁS MAGYARORSZÁGON, Irta: SEBESS DÉNES. i. A törvény bírálata. A XVI11. század valamelyik bölcselője állapította meg saját kora jellemzése gyanánt, hogy ők, e kornak gyermekei, felülmúlják a régieket, mert «vállaikra lépve, messzebb látnak, mint amazok)>. E mondás igazsága kivételesen jól illenék reánk, magyarokra, kik két forradalom földosztó programmját láttuk csiráiban és gyümölcseiben. Valóban igy van-e? Tanultunk-e az elmúlt eseményekből előrelátó megelőzést, bölcs mérsékletet és határozottságot? Tudjuk-e meggyőzni a rövidlátó önzést, vagy csillapítani az önpusztító mohóságot? A földbirtokpolitika mélyen szánt bele egész jövő életünk megalapozásába, annak helyes alkalmazása egyszerűen létünk kérdése. Ujabban megint sűrűbben ismétlődnek azok a jelenségek, melyek a törvény alkotásának hosszú procedúráját állandóan fűtötték. Gyorsforralásu agrárszakértők nyilatkoznak a törvény és végrehajtása hibáiról, serény nemzetgyűlési képviselők tárják fel a közvélemény előtt az okokat, «miért nem hajtják végre a földreformot s kárhoztatják annak tempóját». Közhelylyé kezd válni az a könnyelmű megállapítás, hogy a törvény nem alkalmas arra, hogy a magyar földkérdést megoldja, sőt a törvény végrehajtása egyenesen akadályozva van. Félhivatalos közleményekben olvassuk azonban, hogy 2000-nél több községben indul meg az eljárás, 100,000 holdnál több osztatott íel, -50,000 házhely jutott a legszegényebb népelemnek másfél év alatt. Jogállam. XXII. évf. i — 2. t. 1