Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám

2 Dr SEBESS DÉNES A magyar birtokososztály megdöbbenve figyeli e harczi zajt. Hogyan? Hiszen éppen a törvény radikális és gyorsütemű végrehajtása az, a mitől félti a társadalmi békét, a termelés rendjét, a nemzet életének organikus fejlődését és az erők egyensulybantartásának lehetőségét; országos értekezleten jelenti ki ismételten, hogy szükségesnek tartja a reformot, azt legcsekélyebb mértékben sem akadályozza, de «az amputálás nagyon sokáig tart», a kés már nemesebb részeket sértett meg. Rossz-e a törvény? Erről beszélni lehet, de az vitathatlan, hogy elég szerencsés kompromissum a forradalmi demagógia túlzásai és a polgári demokratia törekvései között. Elvégre a törvényt a kommünt követő időben alkották és 1920-ban lépett életbe. Egész konceptiója arra utalja a végrehajtó hatalmat, hogy a kérdést ne engedje az olcsó demagógia vesszőparipája gyanánt felhasználni, hanem biztosítsa arra a lehető legnyugodtabb atmosferát. Azonban oly széleskörű felhatalmazást nyert az államhatalom a magántulajdon, a magántermelésbe való beavatkozásra, a minővel eddig sohasem birt, még a feudalismus korában sem. Hozzájárulása nélkül egy földbirtok sem idegeníthető el, közérdekből elveheti a magántulajdont, felbonthat és köthet üzemi szerződéseket. Csoda-e, ha az egész mezőgazdasági termelést a bizonytalanság érzete hatja át. A társadalmi osztályok izgalma folytonos, a ki kap és a ki ad egyaránt elégedetlen a földosztó törvénynyel. Biztonságot, nyugalmat akar minden birtokos. Belenyugszik az elkerülhetetlen átalakulásba, csak történjék már meg. 3. A bíróság működése. A törvény lényege, az építmény gerincze, a mely körül összes jogintézményei, szocziális rendelkezései, közgazdasági garancziái felépitve vannak, az a pártoktól, kormányoktól, társadalmi hullámzásoktól független testület, az országos földbirtokrendező bíróság statuálása.