Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5-6. szám - Állandó értékű hitel

ÁLLANDÓ ÉRTÉKŰ HITEL. •47 Ez pedig ugy érhető csak el, ha tekintet nélkül arra, hogy a fizetés a lejáratkor vagy előtte vagy utána történik-e, a tartozás mértéke mindég a kirovó marad és a szolgáltatás ezt a mértéket csak ugy üti meg, ha a tényleges teljesítés napjának árfolyama szerint átszámitva annak megfelel. A Kt. 326. § 2. bekezdésének első mondata tehát módositandó volna olykép, hogy ez az eredmény minden kétségen kivül helyeztessék. Ennek a módosításnak annál gondosabban kell történnie, minthogy nemcsak a 326. § és a régi német kereskedelmi törvény azzal azonos 336. czikke, hanem miként a felmerült végnélküli kontroverziákból látszik, a váltótörvény 37. §-a, a német polgári törvénykönyv 244.§-a és a mi törvényjavaslatunk 877. §-a sem eléggé szabatos. Világos, hogy ugyanez alá a szabály alá tartozik állandó értékű hitelviszony akkor is, ha nem idegen pénz (dollár, font, sterling], hanem más jószág, pl. arany, buza, indexszám szolgál is kirovóul. Az indexszám nehézség nélkül subsumálható is a 326. § 2. bek. «számolási értéke» alá. De már az arany vagy a buza tekintetében a dolog épen nem kétségtelen; itt specziális rendelkezés alig lesz nélkülözhető. A szerződési szabadság érdekében ezt a specziális szabályozást nem vélném egy bizonyos jószágnemre, mint a törvényhozó által előre általánosságban kiválasztott kirovóra korlátozhatónak, hanem megengednék minden jószágot, a mely pl. tőzsdei vagy hatóságilag (devizaközponti megállapítom árfolyamánál fogva eléggé «gördülékeny» erre a szerepre. 2. Az állandó értékű hitelforgalom bizonyára nem lehet el a váltó nélkül. A mennyiben kirovóul idegen pénznemet választanak a felek, nincs nehézség; az idegen pénznemre szóló váltó a mi váltótörvényünk értelmében kétségtelenül érvényes. Itt csak a Vt. 37. § 2. bekezdésének olyan módositására lesz szükség, a minőt a Kt. 326. § 2. bekezdésére nézve kívánatosnak találtunk. Másként áll a dolog, ha a felek a váltótartozás kirovójául