Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5-6. szám - Állandó értékű hitel

146 D? LÖW LÓRÁNT nál, a kik állandó értékű hitelhez jutottak. Mert a külömböző természetű hitelek feltételei csakhamar kiegyensúlyozódnának. II. A mi már most azt a kérdést illeti, hogy a közgazdaság szükségleteiből fakadó e törekvések eredményes érvényesülését a jogásznak mivel lehet és kell lehetővé tenni, megkönnyíteni, segiteni: erre általánosságban egyszerű a válasz. Gondoskodnia kell arról, hogy nem belföldi pénzben, hanem más jószágban kifejezett tartozások akadály és nehézség nélkül legyenek vállalhatók, lebonyolíthatók, érvényesíthetők és behajthatók. Ha azonban ennek az általánosan hangzó követelménynek végrehajtásába fogunk bele, a részletkérdések nagy számával találjuk magunkat szemben, a melyek felölelik a pénztartozás vállalásának, lebonyolításának, érvényesítésének és végrehajtásának egész körét, belenyúlnak a polgári, a kereskedelmi és a váltójog, a polgári peres és végrehajtási eljárás szabályozásába. A jelen kísérlet keretében mind e kérdések kimerítően nem is dolgozhatók fel; inkább példakép óhajtanék néhány íontosabb részletkérdésre figyelmeztetni. 1. Megkezdeni a sort talán a kereskedelmi törvény 326. §-ával lehet. Bármilyen álláspontot foglalt is el valaki a háború és a forradalmak előtt és alatt, a gazdasági összeomlást előre nem látva és előre nem láthatva vállalt, idegen pénznemben kifejezett tartozások tekintetében : az ezután állandó értékben kontrahálandó tartozásokra nézve bizonyára nem lehet már véleménykülömbség arról, hogy a kirovó idegen pénznem a továbbra is fizetési eszközül szolgáló koronára nem a lejárat, hanem a tényleges fizetés napjának árfolyama szerint számitandó át. Hiszen az állandó értékű hitel czélja és hivatása épen az, hogy a hitelezőt és az adóst biztosítsa afelől, hogy az értékmérőül kiválasztott és egyetértőleg megállapított kirovónál többet vagy kevesebbet sem követelni, sem szolgáltatni nem lehet.