Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5-6. szám

I 3 2 DE GAÁR VILMOS pénz használati diját emeli magasra, a mint azt a rövid lejáratú bankkölcsönöknél, de légióként az u. n. kosztpénznél láthatjuk. Mindezek a körülmények a nem fizető adósnak kedveznek. A hitelező per utján még kikötött magasabb kamat esetében évi 8%-nál magasabbat nem kaphat az adósától (kivéve, ha mindkét fél bejegyzett kereskedő; 1877 : VIII. t.-cz. 9. §) s ezt is a mai jogszolgáltatási állapotok mellett legjobb esetben 2-—3 év múlva, mert bíróságaink tul vannak terhelve. Ily viszonyok közt a fizetni képes adós sem hajlandó teljesíteni, mert tartozását évi 150—300%-os kamattal gyümölcsöztetheti, viszont hitelezőjének csupán ^—8% kamatot tartozik megtéríteni, azt is évek múlva rosszabb pénzben. A mit az előző három bekezdésben elmondottunk, az mind olyan jelenség, a mely forditottja azoknak a békebeli gazdasági viszonyoknak, a melyeket szabályozó törvényhozás alkotta azt az általános jogszabályt, hogy pénzfizetésre kötelezett adós a késedelem ideje alatt tartozása után törvényes, avagy magasabb kamat kikötése esetében azt a kamatot tartozik fizetni, s csak kivételesen terhelte a késedelmes adóst a nagyobb kárral, ha az az adós késedelméből keletkezett, a mit a hitelező tartozott állítani és bizonyítani. A mai forditott gazdasági viszonyok közepette ez a jogszabály nem kielégítő, mert manapság a lejárattól a fizetésig terjedő késedelem alatt a pénz értéke állandóan csökken s igy a hitelezőt a külön kárbizonyitás nélkül megillető késedelmi kamat kellően nem kárpótolja. Erre ugyan azt lehetne felelni: hiszen a hitelezőnek jogában áll s módjában van az eddigi jogszabály alapján is nagyobb kárát követelni és bizonyítani és nincs szükség arra, hogy a joggyakorlat a jól bevált jogszabálytól eltérjen s a bizonytalan helyzet okából bizonytalan hatású más jogszabályt alkosson. A hitelező bizonyítsa azt, hogy a késedelem ideje alatt mily módon használhatta volna pénzkövetelését, ha ezt az adós a lejáratkor megfizette volna s akkor a bi róság megítélheti részére a pénz értékének csökkenéséből eredt kárát. Ám azzal az