Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

10O BÍRÓI GYAKORLAT. Ez előzmények után meglepő volt az a jogegységi határozat, melyet a C. a lefolyt évben hozott, és a melyben azt mondotta ki, hogy hasonló esetben az utóbb eljáró .bíróság a korábban eljárt bíróság Ítéletének a büntetéskiszabás tekintetében rendelkező részét hatályon kívül helvezteti és összbüntetést szabhat ki (B. J. T. LXXXIV. 135. 1.). A C. eddigi gyakorlatában s az alsóbiróságok gyakorlatában is úgyszólván megcsontosodott felfogással ellenkező ez a döntés nem megnyugtató. Acqél Imre kir. főügyészhelyettes a határozat közlésekor ezzel szemben súlyos aggályokat fejezett ki. Ervelését aláírom,, különösen pedig fejtegetésének azt a részét, mely a perorvoslat tekintetében előálló anomáliára vonatkozik. E tekintetben azonban érvelését a következőkkel kívánom kiegésziteni: Az 1920. év végén mondotta ki a C, hogy ha a kir. törvényszéknek a K. B. P. alapján öt tagból alakított tanácsa különböző jogerős ítéletekkel több rendbeli szabadságvesztésbüntetést állapított meg: az összbüntetés kiszabása iránti eljárás nem esik a K. B. P. alá, az eljárásra tehát a törvényszéknek három tagból alakított tanácsa bír hatáskörrel (B. J. T. LXXI1I. 45. 1.). Mjndenesetre kétséges, hogy e határozat megfelelt-e a B. P. 518. § 3. bekezdésében foglaltaknak. Mégis a határozat megnyugtató volt, különösen az annnak indokolásában felhozott abból az okból, mert e megoldás mellett vádlottnak módjában áll az összbüntetés kiszabása ellen a B. P. $18. §-a értelmében semmisségi panaszt érvényesíteni, mig a K. B. P. alapján eljáró törvényszéki tanács Ítélete ellen perorvoslatnak helye nincsen. Ámde az idézett jogegységi határozattal elbírált esetben az összbüntetést szintén a K. B. P. alapján öt tagból alakított tanács szabta ki. A vádlottnak tehát nem állott módjában az összbüntetés kiszabása ellen perorvoslattal élni, mig a B. P. 517. és "518. §-a szerinti eljárásban semmisségi panasz áll rendelkezésére. Azok az okok tehát, miket a C. a B. J. T. LXXI1I. 45. 1. hozott határozat érdekelésekép felhozott, szintén ellentétben állanak az idézett jogegységi határozatban megnyilatkozó felfogással. Remélhető, hogy e felfogás nem is fog állandósulni a joggyakorlatban. Dr. Degré Miklós.