Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1-2. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1921. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. I 3 tegetésére. Itt csupán néhány elvi jelentőségű döntésre hivom fel a figyelmet. A büntetlen előélet enyhítő körülmény. A büntetlen előélet mellett azonban nem lehet enyhítő gyanánt mérlegelni azt is, hogy vádlott tisztességes iparos (B. J. T. LXXII1. 90. 1.). A tanácsköztársaság szerveinek intézkedése folytán letartóztatásban töltött idő a törvényes biróság által kiszabott szabadságvesztésbüntetésbe be nem tudható. Az e czimen történt hosszabb fogvatartás azonban enyhitő gyanánt figyelembe vehető (u. o. 97. 1.). A proletárdiktatúra szerveivel szemben súlyosító a közhivatalnoki jelleg bitorlása (u. o. 123. 1.). Az egyszerű halmazat rendszerint nem súlyosító. Nem pedig azért, mert a bűnhalmazat a B. T. K. 97—99. §-ai értelmében a kiszabható büntetési tételre bir befolyással, a magasabb büntetési tételt maga után vonó pedig ezenfelül mint súlyosító is figyelembe nem jöhet. Nem áll azonban fenn ez oly cselekmények tekintetében, melyeknél a bűnhalmazat fenforgása a büntetési tételre befolyással nincsen. Ilyenek a halállal, az életfogytig tartó fegyházzal, továbbá a tizenöt évig terjedő fegyházzal vagy államfogházzal büntetendő cselekmények. Helyes volt tehát annak kimondása, hogy halállal büntetendő cselekmény esetében az egyszerű halmazat is sulyositó (B. J. T. LXXIII. 107. 1.). g2. §. Az ujabb jogfejlődés több jogterületen kizárja a B. T. K. 92. §-ának alkalmazását. Ily jogterület gyanánt jelentkezik elsősorban a fiatalkorúak ügyeinek csoportja. A B. N. II. fejezete által kiépített, s az F. B. által tovább fejlesztett büntetési rendszer ugyanis kizárja a 92. § alkalmazását (B. J. T. LXI. 134., 262. 1.). A törvény világos rendelkezésénél (K. V. 8. §) fogva van kizárva a 92. § alkalmazása a közveszélyes munkakerülés bizonyos eseteiben. Ujabban kérdésessé vált, hogy a rögtönitélő biróság előtti eljárásban mennyiben van helye az e § szerinti enyhítésnek. Több biróság ugyanis a Curiának egy régebbi jogegységi határozatát (B. J. T. LXXII. 88. 1.) félreértve, arra az eredményre jutott, hogy az 1915. évi Gy. B. P. .38. § 3. bekezdésében meghatározott büntetési tételek e 92. § alkalmazásával lejebb szállíthatók. Tekintve azonban, hogy e szabályzat a büntetési tételek meghatározása kapcsán kifejezetten kijelenti, hogy «a büntetés további enyhítése nincs megengedve*: nem férhet szó az ujabb jogységi határozathoz, mely kimondja, hogy a rögtön-