Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1-2. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1921. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. sére: ez esetben megáll Zehery érvelése, és felbujtás állapítandó meg. Az A. V. I. § i. pontjába ütköző ártullépésben bünsegédi bűnrészes gyanánt mondatott ki bűnösnek, ki az ügylet létesítése körül közvetítési tevékenységet fejtett ki (B. J. T. LXXIII. 21. 1.). Hasonló felfogás nyilatkozott meg a kir. ítélőtábláknak az 1916. évi IX. t.-cz. alapján folytatott gyakorlatában (B. J. T. LXIX. 325. L). Megjegyzendő azonban, hogy amennyiben a közvetitő aránytalan dijazásért jár el, ugy tevékenysége az A. V. 1. § 4. pontjába ütköző árdrágító üzérkedés tényálladékát valósítja meg, s igy abban mondandó ki bűnösnek, mint tettes. Kiterjesztőleg magyarázza a C. az elkövetési cselekmény körét, s igy a tettesség területét az A. V. 1. § 6. pontja szerinti árucsempészet második esetére vonatkozólag. E tényálladék ugyanis közszükségleti czikknek a minisztérium tilalma ellenére az országból való kivitele által valósul meg. Elkövetési cselekmény tehát a közszükségleti czikk kivitele. A C. határozata szerint azonban az elkövetési cselekmény magában foglalja azt a tevékenységet is, mely a határon való átszállítást közvetlenül megelőzi. Igy az áruk beszerzésére, vételére, elhelyezésére, szállítására vonatkozó tevékenységet is. E felfogásnak megfelelőleg tettesnek tekintette is, ki a kivitelre szánt tárgyak beszerzésére szükséges pénzösszeget bocsátja rendelkezésére (B. J. T. LXXIII. 241. 1.). Kétséges azonban, hogy e tevékenység nem tartozik-e a bünsegités körébe. A Curiának egy előbbi határozata ezt a felfogást támogatja. Ebben az esetben ugyanis a kicsempészni szándékolt közszükségleti czikk beszerzését kisérletnek minősitette (B. J. T. LXXIII. 153. 1.), mi által ama felfogásnak adott kifejezést, hogy a beszerzés még nem valósitja meg a tényálladékot. E felfogás szerint pedig az, ki a beszerzésen felül egyéb tevékenységet nem fejt ki, nem lehet tettese a deliktumnak. Ha azért szerez be, hogy a beszerzett közszükségleti czikket kicsempészsze, de ebben megakadályoztatik : akkor a cselekmény kisérleti stádiumban maradt. Ha pedig azért szerez be, hogy a beszerzett czikket más csempéssze ki: ez esetben szándéka nem irányul arra, hogy a tényálladékot maga befejezze, tehát megvalósitsa, hanem annak más által való megvalósítását kívánja lehetségessé tenni. E tevékenység abba a körbe tartozik, melyet az elmélet főbünsegédi tevékenységnek nevez. A B. T. K. azonban a fő- és mellékbünsegéd közötti megkülönböztetést nem ismervén: ily esetben csak bünsegédi bünrészesség látszik megállapíthatónak.