Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1-2. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1921. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. Lánczolatos kereskedésben mint felbujtó mondatott ki bűnösnek, ki az árut vette s más által tovább eladatta (B. J. T. LXXIII. 84. 1.). Ez a döntés téves. Abból indul ugyanis ki, hogy a tényálladékhoz tartozik az eladás is, hogy az elkövetési cselekedet az eladás. Ez a kiindulási pont azonban téves. Az A. V. 1. § 4. pontja szerinti tényálladék ugyanis az árdrágitásra alkalmas módon való üzérkedéssel valósul meg. Az elkövetési cselekmény tehát az üzérkedés. És mi az üzérkedés? Meg nem engedett, vagy a kereskedői tisztességbe ütköző ügyletkötés. Tehát a beszerzés is magán viselheti az üzérkedés jellegét, s igy a mennyiben az árdrágitásra alkalmasnak mutatkozik: az. a ki az árut beszerzi s eladja, nem mint felbujtó, de mint tettestárs bűnös. A C. régi helyes gyakorlatának felel meg az ujabb döntés, mely szerint betöréses lopásban nem bűnsegéd, de tettestárs az, ki a betörést eszközli, ha az elvételben nem is vesz részt (B. J. T. LXXÍÍI. 97. L), A biróság többek bántalmazásából származó súlyos testi sértés (B. T. K. 308. §) esetében a közreműködők egy részét tettes, más részét bűnsegéd gyanánt mondotta ki bűnösnek. A C. jogegységi tanácsa ebben törvénysértést látott, kimondván, hogy e cselekmény esetében a tettesség és részesség szabályai alkalmazást nem nyernek (B. J. T. LXXIII. 185. 1.). E döntés megfelel a joggyakorlatnak (B. J. T. X. 165. XVI. 68. 1.) s az irodalmi felszólalásoknak (Wlassics. Tettesség és részesség tana. 582. 1. Heil. Büntetőjogi tanulmányok. 83., 84. 1.). E területen a tettesség és részesség szabályainak alkalmazása ki van zárva éppen ugy, mint a sajtódeliktumok és a gondatlanság esetében (a gondatlanságot illetőleg 1. Heil i. m. 87.1., továbbá a J. A. XIX. 109. 1. megj. könyvismertetésemet). A C. egy jogegységi határozata zsarolásban nem bünsegédi bünréseszességet, de tettestársaságot állapított meg annak terhére, ki a proletárdiktatúra idejében ékszerek felkutatása czéljából megtartott házkutatás alkalmával, a felfegyverzett vörösőrök társaságában sértett lakásán megjelent, s igy személyes jelenlétével fejezte ki a házkutatásban való részvételre irányuló készségét (B. J. T. LXXIII. 218.). E döntés megfelel a régi gyakorlatnak, mely szerint zsarolásban tettestárs az is, ki a fenyegetésben habár csak személyes jelenlétével részt vesz [AngyalDegré. Mutató. I. 459. L). 89. § A kritika (Ü. L. XXXVIII. évf. 7. szám) kifogásolta, hogy az 1920. évi büntető joggyakorlat ismertetéséről irt munkámban csak általánosságban jeleztem, hogy az alsóbiró-