Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 5. szám - Az izgatásról. 2.[r.]

I46 DE STAUD MIKLÓS E példával kapcsolatban, a melyben a törvény megszegése a legtöbbször cselekvést kiván, már itt kell megjegyeznem, hogy egyes tárgyakkal szemben támadt érzelmeink e tárgyakkal szemben bizonyos irányú cselekvésre indíthatnak, a miért is a törvény gyakran akként fejezi ki magát, hogy nem utal a cselekvést előidéző érzelemre, hanem közvetlenül e cselekményre izgatást sújtja büntetéssel. Minthogy azonban lelki szabadságban véghezvitt idegen cselekedetekre csak inditó okok szolgáltatásával gyakorolhatunk behatást, azért az ilyen esetben is csak az inditó okok nyújtásáért, az illető cselekmény felé hajtó érzelmeknek többnyire a képzelet erősebb mozgásba hozásának segítségével történt fölgerjesztéseért lehet valakit felelősségre vonni. Ez nyilvánvalóvá válik, ha a cselekményt, a melyre az izgatás irányult, véghez nem vitték. Az ilyen esetben az izgatásnak esetleg semmi külsőleg látható eredménye, hatása nincs, a büntetés csak azért következik be, mert az izgató oly érzelmi rugókat hozott mozgásba, a melyek könnyen éppen a büntető törvénynyel elhárítani kívánt cselekményre indítanak. Az ekként szerkesztett törvényi tényállások elemzésének végeredménye is tehát meghatározásunk helyessége mellett szól, a mely szerint az izgatás lényege: érzelmek keltése. Meglepő világossággal juttatja kifejezésre ezt a lényeget illető felfogást a canoni jognak az emberölésről szóló következő szakasza is: «Qui vero se asserunt animum régisen flammasse ad ódium, unde forte hornicidium fűit secntum, [satis] dure et aspere, sed non ita severe sunt puniendi, nisi forte regem ipsum ad illud hornicidium suis suggestionibus provocassent.»1 E szakaszt pedig a hozzá íüzött Summa ekként értelmezi: «Incitans alium ad hornicidium, mitius punitur quam homicida, secus autem, sí incitavit ad certum hornicidium. Nam, eo secuto, tenetur ut homicida.»1 Ez a canonjogi szabály tehát nyíltan kifejezve azokra szab büntetést, a j1 Decretal. Gregor. IX. Lib. V. Tit. XII. De Homicidio etc. Cap. VI. §. j. Corpus Juris Canonici, Friedberg-íéle kiadás, II. Rész 795. 1. (E dolgozat megírásakor az uj canonjogi codex még nem jelent meg.) 2 Abbas Siculus. — Corpus Juris Canonici, u. az a kiadás II. Rész 794. 1.