Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 5. szám - Az izgatásról. 2.[r.]

AZ IZGATÁSRÓL. '47 kik lángra lobbantották a gyűlölet érzelmét, a mely az emberölést eredményezte. Ezeket pedig a Summa izgatóknak mondja. Az izgatás tehát már annyi évszázaddal megelőzőleg mint érzelemkeltés jut felismerésre az egyházjognak a lelki jelenségeket finoman megkülönböztető világában. ' j. Az izgatásnak harmadik eleme, a felgerjesztett érzelemnek ellentétessége a védett érdekkel, úgyszólván önként érthető része meghatározásunknak. Ez az a jellegzetesség, amely az izgatás lélektani jelenségeit két csoportba osztja és az egyik csoportot, azt a mely a jellegzetes vonást rnagán viseli, beigtatja a büntető jog fogalmai közé. Ha a támasztott érzelmek egyike sem ellenkeznék oly érdekekkel, a melyeknek védelmére a büntetőjog hivatott, ugy e részben a büntetőjogi védelem tárgytalanná válnék, az izgatás elvesztené büntetőjogi jelentőségét. Az izgatással fölgerjesztett érzelemnek a védendő érdekkel szembe kerülő ellentéte éppen az, a mi az izgatást büntetőjogi feladattá teszi, még pedig, a mint már jeleztem volt, a büntetőjognak egyik kényes feladatává. III. Hogy miként alakul ki az ércelem, a melynek felszitását a büntetőjog, esetleges következményeire tekintettel, elhárítani törekszik, nevezetesen, hogy miként hozzák azt létre az izgató részéről nyújtott képzeleti, gondolati vagy egyéb, esetleg suggestiv elemek, az a lélektan kérdése, a mely a jog feladatait csak egyes vonatkozásaiban érdekli. Ebben a tekintetben fontos különösen az, hogy a jogi szabályozás szempontjából a fölkeltett érzelemnek van döntő fontossága, nem pedig a felidézett képzeleti, gondolati elemeknek. Ugyanis csak az érzelemnek döntő szerepe folytán jöhet létre oly akaratelhatározás, oly cselekvés, a mely a védelmet érdemlő érdeket sértheti. Nélküle ily érdeksértő cselekmény nem is keletkezhet és igya jogvédelem is tárgytalan volna. Wundtnak, a lélektan avatott mesterének tanítása szerint a képzeteknek és az érzel-