Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3-4. szám - A pénzügyi jog 1921-ben

PÉNZÜGYI JOG. felől formált anyagi igényekkel szemben. Az ország pénzügyi mérlegét a boszniai okkupáczió, a rossz termések, a. járványok és a - deficzites vasúti politika is rontották. Áz államadósságok évről-évre szaporodtak s a Wekerle pénzügyminiszterségét megelőző 22 év alatt az államháztartás pénzkezelésében 1670 millió korona hiány mutatkozott. Wekerle hat évig volt első izben pénzügyminiszter, 1889 április 9-től 1895 )anuár 14-ig- E hat év alatt vállalt feladatának fényesen megfelelt s felvirágoztatta a már teljesen elsatnyult pénzügyeket. Mint bölcs finánczpolitikus évi költségvetéseiben nagy felesleget nem irányzott elő, azonban a zárszámadások eredményei nagyban felülhaladták a feleslegként előirányzott összegeket. Hat évi pénzügyminiszterségének jövedelmi mérlegei együtt kerek számban 670 millió korona többlettel zárulnak. Valóban ez a korszak képezi a magyar pénzügyi politika fénykorát. A siker jelentőségét növeli az, hogy a feleslegek nem adóemelésekből származnak, hanem zseniális pénzügyi müveletek eredményei. Ezek közé tartoznak az államkölcsönök konverziója, a regálemegváltás, az italmérési monopólium, a pénzügyi adminísztráczió kiépítése, ezzel okozati összefüggésben az adóalapok jobb kihasználása, a vasúti politika revíziója, mely az államvasutakat már 1891 év óta jövedelmezővé tette, végre a valuta rendezése, mely biztos bázisra fektette a közgazdasági élet evoluczióját. Legelső expozéjában (1889) ő maga akként rajzolta meg pénzügyi politikájának alapelvét, hogy nem uj jövedelmi források keresésére, nem uj adónemek vagy formák behozatalára, hanem a már föltárt, meglevő jövedelemforrások belterjesebb hasznosítására, jelesül az államot jogosan megillető jövedelmek biztosítására, a törvényeink által adó alá vont minden tárgy érintésére fekteti a fősúlyt. Wekerle pénzügyminiszterségének második korszaka 1906 ápril 8-tól 1910 január 17-ig, tehát nem egészen négy évig tartott. Pénzügyi helyzetünk már ekkor hanyatlóban volt. A fegyveres béke, a koalicziós kormányzással kapcsolatos költségek, az egyes tárczák növekedő igényei megduzzasztották az állami szükségletet; 189=5ben, Wekerle első pénzügyminiszterségének záróévében, az ország költségvetési szükséglete kerek számban 930 millió koronát tett, az 1909. évi budget szerint pedig már meghaladta az 1^5 millió koronát. Még mindig volt ugyan költségvetési felesleg, végig az összes békeévek alatt, de már ekkor hasonlított a szappanbuborékhoz. Csak az által volt elérhető, hogy a beruházási szükségletek egy része, sőt az utolsó békeévi költségvetésben a rendkívüli közösügyi kiadások egy része is államadóssági kötvények kibocsátásában nyert fedezetet s ezek a valóságos adósságok a rendkívüli bevételek